Az Alapítvány egy szellemi- és gyakorlati műhely, amely
– egyenlőségelvű integrációs megoldásokat, javaslatokat nyújt roma integrációs szakpolitikák alakításhoz, illetve;
– szakmai támogatást ad, együttműködik kisközösségekkel, településekkel, intézményekkel, segíti az előrelépéshez szükséges bizalom, együttműködés kiépítését,
– munkájával támogatja az aktív civil önszerveződések létrejöttét és megerősödését.
Az Autonómia a rendszerváltás után, 1990-ben az egyik első független alapítványként jött létre, mely a roma emancipációt és a civil szervezetek támogatását misszióként kitűzve fejlesztési programokat indított Magyarországon és a régióban.
Az alapítvány létrejöttében elévülhetetlen érdemei vannak első igazgatónknak, Bíró Andrásnak, aki hosszú évtizedek után Magyarországra visszatérve az 1980-as évek végén megálmodta majd 1990-ben – tengerentúli filantróp szervezetek közreműködésével – létrehozta szervezetünket. Az 1990-es években lerakott módszertani alapokat, – a rugalmas és fair, de következetes támogatói gyakorlatot, a monitoring rendszert – már az alapítvány második igazgatója, Csongor Anna finomította tovább. Ugyanő állította át az alapítványt új alapokra az első 10 éves működésünket finanszírozó nagy amerikai támogatók régióból történő kivonulása után. 2013 óta az alapítványnál 1996 óta dolgozó Nun András az igazgatónk.
Eredményeinek elismeréseként 1995-ben Bíró András és az alapítvány alternatív Nobel-díjat, ugyan ebben az évben a Magyar Kormánytól a Kisebbségekért Díjat, majd 2015-ben Sozial Marie díjat kapott.
Tevékenységünk a párbeszédre és az együttműködésre épül, nyitottak vagyunk az új ötletek és megoldások iránt.
Szervezetünk a mindenkori kormánytól valamint egyéb intézményektől és személyektől független. Tevékenységünket, céljainkat a demokratikus működés és az átláthatóság elvei mentén valósítjuk meg.
Mindenkor tiszteletben tartjuk a az érintettek igényeit, értékeit, munkánkat elfogulatlanul, körültekintően, legjobb elméleti és gyakorlati tudásunk szerint végezzük.
„Azt gondoljuk, amit mondunk. Azt tesszük, amit gondolunk.”
Munkánk során őszintén szembezünk a felmerülő nehézségekkel, beszélünk a kedvező és kedvezőtlen irányokról, tapasztalatokról, legyen szó saját munkánkról, partnereinkről vagy a tágabb társadalmi-politikai környezetről.
Mindenkor megbecsüljük, tiszteljük, elismerjük partnereinket, valamint személyhez fűződő jogaikat.