Közösségi tervezés

Az IDA –lakhatási program részét képező pénzügyi képzés keretein belül megvalósított közösségi tervezés a motiváció erősítésére és a köztér használat tudatossá tételének céljából Kiskunhalason került először megrendezésre.

Az előre megírt „óra” anyaga, időhiány miatt több alkalmat sűrít egybe. A valóságban egy ilyen „placemaking” során a résztvevők személyisége döntően befolyásolja a program menetét.

„Placemaking”

Az angol kifejezést nehéz egyetlen magyar szóban összefoglalni. A place-making nemcsak folyamatot, cselekvést jelöl, amely egy adott hely (tér) használatától elválaszthatatlan. A „hely” akkor születik, ha társas, közösségi eseményt foglal magába és fordítva; esemény köré épül. Igazán „helynek” akkor lehet egy utcát, teret, sarkot nevezni, ha él. Egy korábbi változatban ide soroltam a kertet is, azonban az elválaszthatatlan a benne zajló növény és állatvilág életterétől még akkor is, ha ember által érintetlen. Egy sivatagi, határtalan teret, viszont nem lehet helynek nevezni. Abban az esetben, ha egy kő jelöl egy pontot a homokban, mondhatjuk, hogy az egy hely. Azonban abban már benne van egy történet. Az, ahogyan az a kő arra a pontra került

Folyamatot jelölő szóként nemcsak a filozófiát, hanem a tervezést, szervezést és kivitelezést is magába foglalja.

Nem nevezhető tudományos területnek. A gyakorlati része tapasztalaton, a mindennapi rutin felülvizsgálatán, kreativitáson és szervezőkészségen alapszik. Lokalitása, emberközpontúsága a köztér funkciójának figyelembevételét is megelőzi.

Placemaking eredménye lehet egy pad, egy könyvesbolt előtt, egy park, de lehet gazdasági vonatkozása is akár a helyi piac fejlesztése/létrehozása.

Célja a helyi közösség erősítése, potenciáljainak felfedezése, helyi szükségletek feltárása és az arra gyakorlati válasz nyújtása.

A megírt program

– Bevezetés, ráhangolódás: (Ha elhangzik néhány kulcsszónak tűnő kifejezés érdemes flipchart táblára írni őket.)

A saját tér-élményekről:

a, Nyári, falusi élmények: kukoricagóré, falusi utca használata, „lóca”, focipályához köthető közösségi események.

b, Városi köztér használathoz kötődő élményeink megosztása: játszótér, padok, házak előtti kertek gondozása.

– Kérdések-melyekkel fokozatosan bevonjuk a résztvevőket:

Melyek azok a napi rutin tevékenységek, amelyek közösségben zajlanak? Melyek azok a közösségi terek, amiket ez alatt használnak? Magukénak érzik-e?

Mik voltak azok a motívumok, amiket leginkább szerettek ott, ahol felnőttek?

– Probléma, szükségletek feltárása, helyi viszonyok elemzése

– Tervezés:

Közösen, közösségi tér tervezés: utca, a saját házuk előtti tér. A közösségi létről alkotott elképzelések, táblára felkerült kulcsszavak alapján.

1.  Közösen rajzolunk, gondolkodunk.
2. Alaprajz és modell elemek segítségével (fa, ház, pad) rendezzük be az utcát.

A modell mellett szól, hogy térben látják, kevésbé absztrakt, mint a rajz.  Jobban tudnak vele azonosulni. Ellene szól, hogy bonyolult olyan dokumentációt készíteni, amit rögtön magukkal vihetnek a résztvevők.

– Megvalósításra való törekvés

Közösen projekt tervet készítünk a megvalósításhoz: megvalósítás lépéseinek, tárgyi és anyagi vonzatainak feltárása.

Műhelymunka

Első lépéseként értelmezett képzési alkalmat nem település és nem csoport specifikusan készítettem. Az első ilyen alkalom Kiskunhalason, a program települései közül a legnagyobban került megrendezésre.

Kiskunhalasi képzés előtt felmerülő „nehézségek” közé tartozott, hogy a résztvevők nagy része nem saját házban, hanem a családok átmeneti otthonában, önkormányzati bérlakásban él.  Nem azonos lakókörnyezetből érkeztek, a település méretéből és térbeli pozíciójukból adódóan sem alkotnak közösséget. Látszólag tehát nem voltak közös érdekek.

A programban résztvevők közül 8-an vettek részt az alkalmon.

A műhelymunka elkezdése előtt a pénzügyi képző az előző alkalom házi feladata, a háztartási naplók vezetése után érdeklődött. A beszélgetést a bevételek-kiadások elemzése során a helyi munkalehetőségekre terelte. Megkérdezte, ki, hogyan próbál munkát keresni? Melyik az a keresési módszer, ami a leggyakrabban munkához juttatja őket? A válaszokból kiderült, hogy leginkább informális úton, ismerősökön keresztül kapnak információt munkalehetőségekről.

A közösségi alkalmak megnevezése első körben főként családi eseményekről szólt: ünnepek, nyári utazások. Baráti összejöveteleknek leginkább kávé elfogyasztását említették.

A további kérdések során a következő alkalmak kerültek a táblára: Karaoke- ének, Konditerem- sport; MEDOSZ- focipálya; Bolt; Közösségi- ház; Játszótéri beszélgetések- pad; Iskolai rendezvények.

Az időkorlát miatt tovább kellett lépni, viszont a táblára az idő múlásával egyre inkább kerültek fel „helyek” az alkalmak mellé. Úgy tűnt az élet térbelisége nem jelenik meg tudatosan a mindennapokban.

A fejezet végén a csoport megállapítása a közösségi lét pozitív vonzataira: eszmecsere, munkaszerzés, kapcsolattartás, új ismeretség.

A helyi szükségletek feltárása érdekében, először egyénileg, később együtt gondolkodtak el a résztvevők: az előzőek alapján, a jelenleg használt közösségi tereken milyen változást szorgalmaznának?

A kérdés feltételekor több hibát elkövettem:

Ahogy kimondtam az „álom” szót, bármi nemű kontextusról is volt szó, a résztvevők közül 3-an a saját otthonukkal, munkájukkal kapcsolatos jövőterveiket, álmaikat írták le.

A szemekből visszatükröző kérdés meg nem értése miatt, példákat hoztam fel az előző párbeszédek alapján. Néhányan ezt vetették papírra.

A résztvevőknek körülbelül 5 perc állt a rendelkezésükre. (Sajnos nem volt idő rajzra, ezért leírták a gondolataikat. Azt sem mindenki.)

A közös megbeszélésnél két szempont alapján értékeltük a felmerülteket:

– Mit gondolnak, hány embernek közös a felvetett probléma?

– Mik a megoldási javaslatok?

Ami mindenkinél azonos érdeklődést váltott ki, ami közös szükségletként jelent meg:

„Játszótér a 12 évesnél idősebb gyerekek számára.”

A 12-14 évesek tulajdonképpen az utcán játszanak, mivel az uniós előírások miatt lebontották az eddig erre alkalmas teret. A résztvevők között 8-ból 6 fő közvetlenül volt érintett a kérdésben.

A következő téri elemek merültek fel lehetőségként: kosárlabda-, focipálya, csúszda, mászóka, köztéri WC, esőbeálló, bicikli pálya.

A közösen összerakott megvalósítási terv a következő lépéseket tartalmazta a régi, lebontott játszótér helyén a bicikli-pályához:

– A falevelek összegereblyézése. (A résztvevőknek összesen 7 gereblye állt rendelkezésükre abban a pillanatban.)

– Fűnyírás (3 db fűnyírót számoltunk össze.)

– Lefesteni a meglévő padot, mászókát.

– Amire még szükség van: bója, rámpa, kresz tábla.

Összegzés

A műhelymunka alatt egy óra elteltével megtaláltuk azt a mindenkit érintő problémát, amire közösen kezdtük el keresni a praktikus megoldási lehetőségeket. Mindezt sikerként könyvelem el.

Nem vették észre, mikor kifutottunk az időből. Képzés után még maradtak énekelni.

Amin változtatni kell a továbbiakban az a pontosabb, érthetőbb kérdés, kérés megfogalmazása. Ehhez a bemutatkozáskor fel kell tenni olyan kérdéseket is, amiből kirajzolódik a „nyelvezet”, amit használnak, a továbbiakban pedig azon belül megfogalmazni minden kérdést.

A tematikát több részre osztva (bevezetés- inspiráció, helyi sajátosságok, problémafelvetés, megoldás keresése, terv elkészítése, kivitelezés) érné el igazán a célját, ami a közösség kialakítása, felelősség vállalás az általuk is használt köztérrel szemben, a felmerülő problémák közül egyre praktikus megoldást találni. (Jelen esetben ez a 12 éves kortól használható játszótér hiánya.)