“Do you know the one when God asks the Gypsy woman….?”

Interjú egy program résztvevővel

Kázsmárk, Magyarország

„Azt ismered, hogy a Jóisten megkérdezi a cigányasszonyt, aki éhes is meg fázik is, hogy mit szeretne, mert egyik kívánságát teljesíti, melegedni akar, vagy enni? Hát sütnék egy kis szalonnát, feleli az asszony. Ez a program épp ilyen volt! Mert evvel a kályhával fűt is az ember, meg főzni is tud rajta!”- meséli és összegzi mosolyogva támogatottunk az elmúlt 1 év tapasztalatait Kázsmárkon, amikor felkerestem őt, hogy mesélje el, hogy mégis milyen volt részt venni az Autonómia Alapítvány IDA-Lakhatási programjában. Épp egy 3 szobás lakásban ülünk, amit az új kályhában pattogó fadarabok jó melegre fűtenek.

Egyedül neveli 4 iskolás korú gyermekét. Jelenleg nincsen munkaviszonya, a szociális transzferekből kénytelen eltartani gyerekeit. Mindez azt jelenti, hogy körülbelül 106.000 forintból él egy hónapban az 5 fős család. A család meglehetősen szűk anyagi viszonyai mellett a gyerek iskoláztatására, mindig marad fedezet. „Erre mindig lesz pénz!” A legidősebb lány most fejezi be a gimnáziumot, rendőrnő szeretne lenni, a legkisebb lány pedig 4. osztályos általános iskolás és idén kitűnő tanuló és osztályelső is volt. A helyi iskolában azonban „az akikre büszkék vagyunk” elnevezésű faliújságra az ő képe nem került fel „túl barna volt, így elfeledkeztek róla” meséli szomorúan az asszony.

A család 2010-ben jelentkezett az IDA-Lakhatási programjába és vállalta, hogy 6 hónapon keresztül minden hónapban félretesz 3.700 forintot, azért, hogy a megtakarítási időszak végén a kiegészítő támogatással elegendő pénzük gyűljön össze arra, hogy egy kályhát vegyenek, amivel a régi és lyukas csövű dobkályhájukat le tudják cserélni.

A programba azért vágott bele, mert mindenképpen szeretett volna egy új kályhát- meséli – és az anyagi lehetőségei a családnak nem teszik lehetővé, hogy vegyenek egyet. „Nem tudok rosszat mondani erre a programra, ha akarnék se, jó volt minden! Az elején egy kicsit bizonytalan voltam azért, de Tibit (a helyi mentort) ismerem régről, meg azokat is, akik részt vettek a programban, így úgy éreztem evvel a lehetőséggel élni kell! És volt egy cél, amiért félre kellett rakni, ezért megérte!” Az asszonynak főként az tetszett a programban, hogy kis összeget kellett félretenni, amit a háztartás költségvetése még elbírt. S a kályha nem csak a téli fűtést oldja meg, hanem főzni is lehet rajta, így a palackos gáz kiadását is – amivel korábban főzött a család – sikerült csökkenteni. A képzések során mind a gazdasági képzéseken, mind az energiatakarékossági képzéseken részt vett. Azt mondta, hogy nagyon jól érezte magát ott, a képzőt alig akarták elengedni, s hasznos is volt, hisz mind a tüzelő kiadások, mind az áram kiadások érezhetően csökkentek többek között azért, mert mostanság jobban odafigyelnek már a fogyasztásra. Kitért arra is, hogy jó lenne még további beszélgetéseket folytatni, akár az egészségügyről, akár a szociális támogatásról, mert mindenképpen hasznos információk hangzottak el.

A program hatására, úgy számolja, hogy előreláthatólag a felével kevesebb fát kell majd télre vennie, mint amennyit eddig vásárolt, továbbá a program befejeztével is folytatni fogja a megtakarítást, amihez már meg is vannak az új célok. Egyfelől egy új konyhaszekrényt szeretne, másfelől a gyerekeknek egy számítógépet, mert a gyerekek így könnyebben tudnának készülni az informatika órákra, harmadrészt egy Stil fűrészt, hogy a téli tüzelőt könnyebben fel tudja majd vágni. „Hisz ha nincsen cél, akkor az ember nem szokott megtakarítani, de most látom újra, hogy van!”