Az Alapítvány 1993. évi Közhasznúsági jelentése

 

„Az Autonómia Alapítvány szolgálja az egyén autonómiáját,

az egyén autonómiáján túl a kisközösségek autonómiáját,

az egy nyelven beszélő társadalom autonómiáját,

és végső soron talán az egész emberiség morális autonómiáját

és mindezen keresztül a generális türelmet.”

 Göncz Árpád

Köztársasági Elnök

 

Az 1993-as évben bár a politikai stabilitás Antall miniszterelnök úr halálával nem rendült meg, a gazdasági helyzet súlyosbodása, a munkanélküliség növekedése (a munkaképes korú lakosság 13,5 %-a), a külkereskedelmi mérleg hiánya, a növekvő belső és külső eladósodás, a középosztály elszegényedése és a szegények további pauperizációja egyre feszültebb légkört eredményezett az országban.

Az alapítvány számára különösen fontos területeken a következők történtek:

* A nonprofit-szektort (a szervezett civil társadalmat) csapár érte azáltal, hogy a parlament az előző évihez képest 50 százalékkal csökkentette az adóból levonható adományok összegét, ugyanakkor a kormány nagylelkűen – olykor forint milliárdokkal kistafírozott – úgynevezett közalapítványokat hozott létre, elsősorban a kultúra területén. Ez akár pozitív lépésnek is tűnhet, ha ezeknek az alapítványoknak a kuratóriumát nem tíz (!) évre nevezték volna ki szinte kizárólag a kormányzó koalícióhoz közelálló személyiségek közül. Így egyfajta biztonságos helyzetet teremtettek számukra arra az esetre, ha a következő választásokkor fordul a kocka.

* A szegénység és etnikai kisebbségek területén 93-ban az előző évhez képest csökkent a romák és a szinesbőrű emberek elleni fizikai támadások aránya, ugyanakkor azonban nőtt a fasiszta és szkinhed szervezetek, sőt, politikai pártok száma. Az embernek az a benyomása, hogy latens, de alapos szervezeti és toborzó munka zajlik ezekben a rétegekben, és ilyen értelemben 1993 a vihar előtti csend időszakának tekinthető.

A parlament szélsőségesen liberális, modellértékű törvényt szavazott meg a nemzeti és etnikai kisebbségekkel kapcsolatban (azzal a nem titkolt szándékkal, hogy felmutassa, a környező országokban élő magyar kisebbség számára hasonló jogokat vár el). Hibája azonban a törvénynek, hogy a kisebbségek parlamenti képviseletét a választási törvény hatáskörébe utalta, így nem oldotta meg. Meg kell azonban jegyezni, hogy a probléma komplex, mert a kisebbségek szétszórva élnek Magyarország területén, így a területi alapú választási rendszerben a képviselet elég nehezen megoldható. Izgalmas kérdés, hogy vajon a politikai partok a következő választások alkalmával mennyire fogják a roma vezetők választási részvételét segíteni.

Sajnos a nem Roma szegények száma emelkedett, ezt ellensúlyozza, hogy az ő szervezeteik is erőre kaptak, és az előző évekhez képest jelenlétük az Autonómia pályázói között megsokszorozódott.

* A környezetvédelem vonatkozásában a várt törvény sajnos nem született meg. Azonban a privatizációs folyamat – például az erdők külföldi társaságoknak való eladása – negatív hatása egyértelmű: a tartalékok szűkülnek. A virágzó piacgazdaság légkörében a kormány visszariad a létező törvények betartásától és a megfelelő ösztönzők megalkotásától. Jelen van a mérgező hulladékok importja, a légszennyeződés, a kelet-német autók arányának csökkenésével sem javult, mert ugyan az importált nyugati autók száma nő, ezek azonban már régiek.

A 94-es májusi választásokra készülve egy civil szervezet alapú, Zöld Alternatíva nevű part került a politikai palettára, amely a parlamentben készül szolgálni a környezetvédelem ügyét. Ez azonban önmagában sajnos nem ígéri, hogy a zöld eszme győzni fog, mert a média nem segít a környezetvédelmi elképzelések két politikai kifejeződése közötti különbség megértetésében.

’92-’93 főbb változások

Bizton állíthatjuk, hogy az Autonómia Alapítvány élete negyedik évében érett korszakába érkezett. Hírneve és elismertsége az országban és a régióban nőtt, elsősorban egyedülálló megközelítésmódjának, átlátható működésének és adományosztó tevékenysége nyilvános elszámoltathatóságának köszönhetően. Az a tény, hogy a kormány kisebbségi hivatala és a magyarországi Soros alapítvány is megkereste az alapítványt, és hozzájárulást ajánlott fel, és hogy a stábot többször hívták meg roma és kisebbségi ügyekben tartott szemináriumokra beszámolni, magáért beszél.

A megújult kuratóriumnak és a stabil munkatársi gárdának köszönhetően az alapítvány a szakmaiság magas fokát érte el (a tapasztalatok és az elkövetett hibák teszik az első éveket tanulóévekké). Tisztultak a módszerek, kidolgoztunk egy tipológiát az adományozási gyakorlathoz, javult a projektek követése annak köszönhetően, hogy külső monitorok szakértő csoportját képeztük ki és alkalmaztuk őket. Javult az alapítvány elszámolási gyakorlata is. Mindezek együtt alkotják a pozitív fejlődést. Az, hogy adományozóink két-három évre nyújtanak támogatást, nagymértékben hozzájárult a stáb stabilizálásához.

A program tevékenység az elmúlt évhez viszonyítva mintegy 25 %-kal nőtt, project szám és a projektekre kifizetett összeg tekintetében is.

Projektek száma

	1992	1993
Civil Társadalom	4	8
Szegénység és Etnikum	38	35
Környezetvédelem (AA)	19	8
Környezetvédelem (Partnerség)	60	75
Összesen	97	126

 

Projekt-finanszírozás

(amerikai dollárban)

	1992	1993
Civil Társadalom	15.428	27.816
Szegénység és Etnikum	129.902	141.247
Környezetvédelem (AA)	54.222	28.711
Környezetvédelem (Partnerség)	93.761	165.239
Összesen	293.313	363.013

Program területek

CIVIL Társadalom

A z idén az alapítvány legsikeresebb projektje az Újságírói Tolerancia Díj kiosztása volt, amelyet December tizedikén, az emberi jogok napján adott át Göncz Árpád köztársasági elnök a kitüntetetteknek. A jelentkezők száma a tavalyihoz képest hatszorosára, 247-32 nőtt. Az írott és televíziós sajtó a köztársasági elnök megtisztelő személyes jelenlétének megfelelő súllyal tudósított az eseményről.

Az Autonómia egy régóta szükséges kezdeményezést támogatott (kivételesen az előírt támogatás 150 %-ával) 15,000 dollárral, így megszülethetett a Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Jogvédő Iroda. Támogatásszerző munkánknak köszönhetően az iroda céljaira további 25,000 dollárt ad az USAID, és 10,000 márkát a Freudenberg Alapítvány. Elnyúlt előkészítő munkálatok után az iroda 94 elején megkezdte tevékenységét. Dr. Furman Imre, ügyvéd, a kormányzó MDF part alapítója és elnökhelyettese elvállalta a háromfős iroda vezetését 100 dollárnyi “fizetésért”, ami megfelel a kiadásainak. Jelenleg az első megkeresések érkeznek az irodába.

Amint a táblázatból látható, az ebben a programban támogatott projektek száma 93-ban megduplázódott, ami azt jelzi, hogy ezen a területen az alapítvány adományozói tevékenysége fejlődik. Bár az ilyen kis számokból nem vonhatók le releváns következtetések, világos, hogy a szektor két elvárásának eleget teszünk: a) a civil szektor aktivistái professzionalizálódását képzéssel és információnyújtással kell segíteni, b) a közösségfejlődést jogi segítségnyújtással, a helyi média fejlesztésével, egyedi publikációs kérések szponzorálásával segítjük elő.

 

SZEGÉNYSÉG ÉS ETNICITÁS

Az ebben a programban támogatott projektek gazdasági aktivitásukat tekintve a megelőző éveknek megfelelőek (75 %-uk mezőgazdasági tevékenységről szól), megfigyelhető, hogy 93-ban a nem-roma szegények vagy a vegyes, roma és nem roma tagságú szervezetek támogatottsága nőtt. Figyelemreméltó, hogy két roma szervezet kezdeményezett ökológiai tartalmú fejlesztést.

’93 legnagyobb sikere a kölcsön visszafizetési ráta növekedésében figyelhető meg, ami ’92-hez képest elérte a 400 %-ot. Abszolút értelemben az adott évben esedékes kintlévőségeknek mindössze 1/3-a materializálódott, de ez is négyszer annyit jelentett, mint az előző évben. Ami a regionális megoszlást illeti az eredeti trendek folytatódtak: a projektek 60 %-át az ország északi, észak-keleti részében támogattuk, azokban a megyékben, melyeket a munkanélküliség a leginkább sújt, de ’93-ban új elszegényedő terület, Jász-Nagykun-Szolnok megye csatlakozott az eddigiekhez.

Mennyiségi viszonylatban elmondható, hogy ugyanannyi projektet támogattunk az idén, mint tavaly, miközben a beérkező kérések száma nem csökkent, hanem éppen hogy növekedett. Annak, hogy a számok változatlanok, az az oka, hogy a szűrés és a döntést megelőző monitorozás kompetensebb döntéseket tette lehetővé. A visszafizetési ráta, egyik indikátorunk, azt mutatja, hogy a kérések mélyebb elemzése alapos non-direktív követéssel párosulva kifizetődik. Érdemes megjegyezni, hogy azok az újabb projektek fizetnek vissza, amelyeknél a visszafizetési rendet részletesen előre megbeszélték. Ösztönzőként hat az is, hogy visszafizetés esetén lehetőség van újabb támogatás elnyerésére.

Nagy fontossága van a partnerek – adományozók és adományozottak – szerződéses viszonyának, ez a folyamat radikálisan fontos nevelési eleme. Ezt úgy alakítottuk ki, hogy azon az eseményen, amikor a csoport formális vezetője aláírja a szerződést, a tagok is jelen vannak. Ezzel a projektek szervezettebbé válnak, célzottabbak, és az adományozottakkal való személyes viszony lehetővé teszi, hogy tisztázott legyen: az adomány nem szociális alapon adott ajándék, hanem a gazdasági autonómia elérésének eszköze, és a kölcsönt pedig vissza kell fizetni.

A jelenleg 5-6 monitor formális képzése, és a velük való állandó dialógus egyrészt segít abban, hogy a helyzet feltárás során ugyanazokat a kritériumokat használják, másrészt pedig biztosítja, hogy elősegítsék a helyi csoport autonóm döntését, mivel a monitor nem dönt a csoport helyett, lényegében csak kérdéseket tesz fel, amelyekre nekik kell megtalálniuk a válaszokat. Ez talán a képessé tétel, a hatalommal való felruházás legfontosabb technikája.

Két sikertörténet érdemel említést:

Nagycserkesz esetében a kölcsön – 4,800 dollár – visszatérítése két héttel a határidő előtt megtörtént. (Erről egy dokumentum video film készül, amelyet a továbbiakban tananyagként használhatunk.) A másik történet a Roma Vállalkozók Autonóm Hálózatának létrejötte. Ez a szerveződés az Autonómia által szervezett műhely során jött létre, ahol 13 projektvezető cserélte ki tapasztalatait. A hálózat szerepe a tudásátadás megszervezése, kölcsönös segítségnyújtás a termékek piacra vitelében, stb. Azóta már tartottak egy találkozót, és a ’94 során további ötöt terveznek.

A program kritikus pontjai a következők:

* A földre éhes romák úgy juthatnak földtulajdonhoz, hogy első lépésként finanszírozzuk, hogy a helyi szervezet megvásárolhassa a földet, a szervezet ezután szerződéses alapon szétosztja a földet a családok között, és második lépésként, a fold, ha a tag 3-4 évig megfelelően műveli, ingyen átmegy a tulajdonába.

* A visszafizetési rend reális és részletes rögzítése. A sokszor túl optimista tervezésnek az az eredménye, hogy a visszafizetési rendet módosítását kell kérvényezni (maga a kérés is egy új jelenség, mert eddig a roma csoportok ezt a szerződéses kötelezettségüket nem vették figyelembe).

* A kölcsön és adomány nagysága és egymáshoz viszonyított arányuk tekintetében azt mutatja a tapasztalat, hogy 5,000 dollár forint fölötti kölcsön visszafizetése nehezen várható el.

* Fontos, hogy emeljük roma partner szervezeteink presztízsét a helyi hatóságok és a teljes közösség szemében, azáltal, hogy támogatásunkat nyilvánossá tesszük (a polgármester meglátogatása, stb.)

* A monitorok státusát javítani szükséges azzal, hogy szerződést kötünk velük. Biztosítjuk folyamatos képzésüket, az új jelölteket – a növekvő pályázói létszám tükrében még 3-4 monitort fel kell venni – bemutatjuk a csoportnak. A monitor csapat költséghatékonysága eddig több mint pozitívnak bizonyult.

* A külső és belső képzési projektek teljes jogú projektek kell, legyenek, amelyek ugyanolyan előkészítést és kivitelezést igényelnek, mint minden más projekt.

 

KÖRNYEZETVÉDELEM

’93-ban támogatási elveinkben nem történt változás, továbbra is a helyi önszerveződéseket és azok együttműködését támogatjuk. Ezen a téren a támogatott projektek száma felére csökkent, míg a Környezetvédelmi Partnerség által támogatott projektek száma 23 %-kal nőtt. Mivel minden beérkezett környezetvédelmi kérést a partnerség konzultatív testülete bírál el, általában csak azok a pályázatok kerülnek az Autonómia kuratóriuma elé, amelyeknél a kért összeg magasabb a Partnerség Programban előirányzottnál. Mivel a két szervezet céljai nagyon hasonlóak, ez a helyzet természetes fejlődés eredményeként alakult ki. A két iroda különválása, amelyet a központi irodában fellépett helyhiány tett szükségessé, a PP működés “autonómmá” válásához vezetett, ami egy Autonómia nevű alapítványnál természetes is.

’93 az ország környezetvédelmi mozgalmában azt a fontos fejleményt hozta, a szervezetek egyre inkább tudatára ébredtek, hogy hiányoznak az új helyzet megkívánta menedzsment képességek.  A partnerség Program válasza erre a kihívásra, hogy stáb és vezető képző folyamatot indít be más adományozókkal és amerikai szakértőkkel együtt. Még túl korai lenne ennek a képzésnek a globális befolyását értékelni, bizonyos pozitív hatás azonban már értékelhető az egyes résztvevők által benyújtott pályázatok minőségén.

Mindent összevéve mindhárom autonómiás programterület jól halad. Úgy látszik, hogy a képzés marad a továbbiakban a fejlődés kulcs eleme, jövőre szóló terveink alapja.

Stratégia 1994-95

Vajon van-e szükség arra, hogy az Autonómia stratégiai céljain változtassunk? A válasz nem, nincs. Ugyanakkor a kuratórium céljaival kapcsolatos kiigazításokra, hangsúly eltolásra szükség van.

Ami a környezetvédelmet illeti,

úgy tűnik, hogy a Partnerség Programhoz kapcsolódóan ez a vonal veszít jelentőségéből. Amikor az Autonómia a kilencvenes évek közepén elkezdte a tevékenységét, még nem létezett olyan magánadományozói szervezet, amely a Magyar környezetvédelmi mozgalmat támogatta volna. Nagyon fontos volt, hogy a Magyar civil társadalomnak ezt a fontos elemét támogatásunkkal lefedjük. Amikor a Környezetvédelmi Partnerség Program 1991-ben megjelent a régióban, Magyarország volt az egyetlen, ahol ezen a területen helyi alapítvány működött, így természetes volt, hogy a források egyesüljenek, és a Partnerség az Autonómia része legyen. Így a Partnerség költségvetése hozzánk került, de az alap menedzsment szervezetének függetlenül jelentő rendszer állt fel, hasonlóan a más országokbéli Partnerség irodákhoz, ahol független helyi alapítványként működnek. A Magyar eset ennek megfelelően kivétel volt, de az irodabérlet és más rezsi költségek megosztása miatt kölcsönösen előnyös szerződést írtunk alá három évre. Külön előnynek bizonyult, hogy a Partnerség működését az Autonómia, mint idősebb testvér szervezet, segítette, és a programfelelős és a konzultatív testület az Autonómiához beérkező környezetvédelmi pályázatokat is áttekintette, elbírálta.

A partnerséget létrehozó alapítók 1993 nyári magyarországi közgyűlésükön elhatározták, hogy a finanszírozást további három évre meghosszabbítják, ekkor is felmerült már a két alapítvány közötti funkciókettőződés, de az eredeti megállapodás további három évre való meghosszabbítása mellett döntöttek.

A tapasztalat azóta azt mutatja, hogy egyértelmű kettőződésről van szó, ahol a két testvér szervezet közötti adományozási elvi és gyakorlati különbség csak az adományonként kiosztható összeg maximuma. Ez a Partnerség esetében 8,000, az Autonómia esetében 10,000 dollár. A három év alatt csak egyetlen, egy szigorúan ökofejlesztési project volt közös, amelyben a szervezet a roma/szegénység projektekhez hasonlóan visszatérítendő támogatásban részesült. A másik, enyhe különbség, hogy a Partnerség személyi, eszköz és működési költségekre is ad támogatást, míg az Autonómia az ilyenfajta kérésekre allergiás, és kifejezetten a képessé tételt szolgáló tevékenységeket támogat, és előnyben részesíti azokat a projekteket, amelyek a környezetileg fenntartható fejlődést segítik elő. Újabban egyre több és több Partnerség típusú támogatást adtunk Autonómiás forrásokból.

A Partnerségi tevékenység fent említett “autonomizálódása” teljesen legitim, de nyitva hagyja azt a kérdést, hogy vajon szükséges-e a források megduplázása, és hogy az adminisztratív költségek megosztása az Autonómia számára előny-e vagy hátrány.

Ezért az Autonómia legutóbbi kuratóriumi ülésén elhatározta, hogy a German Marshall Fundnak javasolja, hogy 1994. június 30.-ával, a Partnerség program pénzügyi évének végével bontsuk fel a szerződést, megtartva a környezetvédelmi vonalat, de a továbbiakban kizárólag az ökofejlesztéseket célzó projekteket támogatva. A két szervezet a továbbiakban pozitív munkakapcsolatban marad, de adminisztratív működését két szervezetben végzi. A környezetvédelmi mozgalom ezzel nem marad forrás nélkül, hiszen a Partnerség támogatása 1996-ig biztosított, és az Autonómia elmúlt évekbeli hozzájárulása nem haladta meg a 20,000 dollárt. A kuratórium úgy döntött, hogy a jövőben az ökofejlesztési projektek számára 15 %-ot irányoz elő.

A szegénység és etnikum program fejlődése.

A kezdetekben azt reméltük, hogy a roma termelési projektek kizárólag kölcsönt kapnak majd, amelynek segítségével a teljes visszatérítés után akkora tőkét tudnak felhalmozni, ami kisvállalkozásaik autonóm fejlődéséhez elég.

A gyakorlat azt mutatta, hogy ez a stratégia számos ok miatt nem válik be. Elsősorban azért, mert még egy sikeres project esetében is nehéz tőkét felhalmozni, így kifejlesztettünk egy olyan – vegyes – támogatási rendszert, amelynek egyszerre van vissza nem térítendő és visszatérítendő része. Ez a modell jobban működik, de a felhalmozás még mindig lehetetlennek látszik.

Kifejlesztettünk egy kettős stratégiát: azaz különbséget tettünk túlélési és fejlesztési típusú projektek között. Míg az első esetében a roma és nem roma szegények egyszerű fizikai túlélésről van szó, a project végrehajtása közben azonban hangsúly van az önállóvá és képessé tételen, a második esetben a vállalkozói képességek növelése is szóba jön, és felmerül a középosztályba kerülés lehetősége is.

Ez idáig csak a megélhetési típusú projektek voltak sikeresek, bár még ezek sem érték el a legszegényebbeket, akiknek valószínűleg egy egészen más projekt megközelítésre van szükségük.

‘94.-ben a Mellon Alapítványtól kaptunk 17,000 dollárt 96 roma vállalkozó képzésére, amelyet majd egy külső képzőintézmény végez szoros együttműködésben az alapítvánnyal.

’94 áprilisában a Sasakawa Peace Foundation Kelet-Európai programja egy 3-4 éves kutatási, képzési és fejlesztési program első lábáról dönt, amelyben a tőkét is a piacot is biztosítani kívánják. Ennek a célja a roma kéz- és iparművesség fellendítése lesz. Az ötlet az, hogy piackutatás történik Japánban és Nyugat-Európában, amint a kutatási fázisban azonosítottunk eredeti piacképes termékeket, a (kutatási fázisban azonosított) helyi és külföldi képzők kiképezték a specializált munkaerőt, létrejön 5-6 kisvállalkozás, amelyek tőkét és menedzseri képességeket kapnak, roma és nem-roma vállalkozókra építenek, és (a harmadik fázisban) elsősorban roma munkaerőt alkalmaznak. A megfelelő piacokat biztosítandó a piackutatás a többi fázissal párhuzamosan történik, ha szükséges, az adminisztratív és támogató tevékenységeket szükség esetén egy inkubátorház biztosítja. A terv keretén belül az Autonómia évi 300,000 dollárt kap négy éven belül ennek a programnak a menedzselésére.

A jövőre vonatkozó stratégiának azonban meg kell változnia, amennyiben általános célunk az, hogy fejlesztési projektekhez, azaz a modern cigány vállalkozói réteg kialakulásához adjuk támogatásunkat. Mostanáig a túlélési projektek vállalkozást megelőző szakaszában mozogtunk. Amellett, hogy hagyományos támogatóink segítségével megmaradunk ezen a területen, szélesítenünk kell látókörünket, és az új kihívásnak megfelelő adekvát módszereket kell kidolgoznunk. A Mellon alapítvány által támogatott képzési projekt, és a Sasakawa által kezdeményezett kutatás/azonosítás projekt első szakasza lehetővé teszik számunkra, hogy a négyéves projekt lehetséges irányait megítéljük. Ezáltal a kettős stratégia valósággá válhat, a túlélés és a fejlesztés területe egyensúlyban lehetnek.

Ahogy azt a korábbiakban említettük, jövőbeli stratégiánk kulcsszava a KÉPZÉS. A monitorok növekvő csapata, a helyi roma és nem roma projektvezetők kulturálisan és szakmailag adekvát képzési műhelyeken és szemináriumokon vesznek részt.  A környezetvédelemre szánt összeg relatíve csökkentését ellensúlyozza a szegénység/cigányság célra szánt összegek növelése, ez a kuratórium előirányzata szerint a támogatások 70 %-át kell, hogy kapja, és ezáltal az Autonómiának több lehetősége lesz eredeti fő célja, a magyar civil társadalom megerősítése megvalósítására azzal, hogy legrászorultabb és legdiszkrimináltabb közösségek helyzetével foglalkozik.

Civil társadalom (Nonprofit szektor)

Gyakran félreértések övezik a szektornak adott támogatást, hiszen minden támogatásunk a roma és a környezetvédelmi területen egyaránt a civil társadalom fejlesztését szolgálja. Ugyanakkor azonban ezt a célt az alapítvány nemcsak külön projektek – mint a Tolerancia Díj és a Jogvédő Iroda – által, hanem a nonprofit szektor szervezeteiben dolgozó munkatársak és vezetőknek szervezett képzésekkel is szolgálja. ’93-ban egy ilyen képzést támogattunk, amit a KURÁZSI szervezett, és számos kérés érkezett be ’94-ben is erről a területről. A kuratórium az adományozható költségvetés 15 %-át szánta erre a területre.

Az adományozási tevékenység következő szakaszában az új prioritások a következők:

1/ A civil társdalom megerősítése cigány/szegény túlélési és vállalkozói projekt fejlesztések támogatásával,

2/ A civil társadalom megerősítése a nonprofit szektor aktivistái, a szektorban dolgozó munkatársak és vezetők szakmai képesség és készségfejlesztése támogatásával, és

3/ A civil társadalom megerősítése környezetileg fenntartható fejlesztési projektek támogatásával.

 

Menedzsment és munkatársak

1.- Az igazgató 1995. December 31.-i hatállyal beadta lemondását. A kuratórium létrehozott egy utódlási bizottságot (tagjai Ferge Zsuzsa, elnök, Orsós Jakab és Willem Welling tagok) amely 1995. június elsejére a kuratórium elé fogja állítani a jelöltet, aki aztán további hat hónapot tölt majd a jelenlegi igazgatóval, hogy az utódlás során a sima átmenetet biztosítsa.

2.- A kuratórium elfogadta azt a javaslatot, hogy egy képzési programfelelőst vegyünk fel a három programterületen megnövekedett képzési igény kielégítésére, de elsősorban a Mellon alapítvány által finanszírozott roma vállalkozóképzés megszervezésére.

3.- Gosztonyi Gézát vettük fel a civil társadalom program felelősi és kuratóriumi titkári feladatok ellátására, felelősségei közé tartozik a forrásszervezésért is.

A kuratórium

1.- A kuratórium két bizottságot hozott létre, az egyik az Adományszervező Bizottság (elnök Iványi György, tagok: dr. David Anna és Havas Gábor) és a fent már említett utódlási bizottságot.

2- A kuratórium úgy döntött, hogy az üres kilencedik helyre meghívja Bernard Delomenie urat, aki francia állampolgár, a Coopers and Lybrand, Budapest vezetője, és számos országban szerzett tapasztalatokat különböző országokban működő alapítványok kuratóriumaiban..

3.-  Felmerült annak szükségessége, hogy a kuratórium működését szabályozzuk, beleértve a 15 eddigi ülésen hozott releváns döntéseket.

 

Pénzügyek és adományszerzés

1.-  A ‘94-es éves költségvetés először éri el az egymillió dolláros plafont. Az idei volt az első év, hogy helyi adományozók is elkötelezték magukat az alapítvány ügye mellett: a kisebbségi hivatal és a budapesti Soros alapítvány. Budapest városának szociális bizottsága eldöntötte, hogy irodát biztosít az alapítvány számára, ez még nem realizálódott. Az új adományozók között ott találhatjuk a Mellon Alapítványt (170,000 dollár) és a Koerber Alapítványt, amely 10,000 dollárral járult hozzá a ’94-es Tolerancia Díj megrendezéséhez. Újra visszatértek hozzánk az Anonim Adományozók, ’94-re 76,000 dollárral kötelezték el magukat.

2. –  Alapadományozóink (az RBF, a Ford és a Mott alapítvány) hosszú távú elköteleződése lejár 1994. december 31.-én. A kuratórium adományszervező bizottsága kidolgozott egy stratégiát a Magyarországon belüli adományok szerzésére, hogy meglegyen a külső és a belső támogatók egyensúlya. A stratégia az alábbi elemekből áll:

             a.- a kormány összetételében várhatóan bekövetkező változás a választások után valószínűleg fel fog szabadítani nonprofit célú forrásokat

            b.- meg kell keresni a multinacionális és vegyestulajdonú vállalatokat forrásszerzés céljából, meg kell győzni őket, hogy vegyék ki részüket a társadalmi felelősségvállalásból ebben az országban is

            c.- meg kell keresni a kisebbségek jómódú tagjait, és el kell nyernünk a támogatásukat

            d.- Meg kell győzni az illetékeseket, hogy kisebbségek számára megpántlikázott országos és helyi önkormányzati forrásokat helyezzenek az alapítványhoz, elsősorban a romák földhöz jutása érdekében.

3.- A kuratórium úgy döntött, hogy az alapítvány tegyen félre egy 38,000 dollárnyi adminisztratív tőkét az elmúlt három év tőkenyereségéből, a kamatokból és a visszafizetésekből. A forrásszerző bizottság kifejezett terve, hogy az alapítvány 1,5 millió dollárnyi tőkére tegyen szert, amelynek évi 10 százaléknyi bevétele az alapítvány adminisztratív működését biztosítani tudná. Így a jövőbeli adományszerzés kizárólag a programok céljait szolgálná. A bizottság tájékozódó beszélgetésekbe kezd a potenciális magyarországi és külföldi támogatókkal annak érdekében, hogy ezt a tőkét az alapítvány a következő 4-5 évben valamilyen módon össze tudja hozni. Azt kérjük tőlük, hogy a tőke és a program részhez egyaránt járuljanak hozzá. Amennyiben fenn akarjuk tartani vagy éppen emelni szeretnénk a munkatársi gárda professzionalizmusát és hatékonyságát a jövőben erre a típusú forrásra feltétlenül szükségünk van.
 

Költségvetés

A kuratórium több döntést hozott a költségvetési elvekről és néhány konkrét tevékenységről is.

költségvetés 1994 – 96-ra

A kuratórium első lépésként kétéves költségvetést fogadott el. Ehhez egy működési tartalékot hozott létre. Ez alatt a kétéves időszak alatt ez a költségvetés módosulhat, amennyiben további források válnak hozzáférhetővé.

1.- a három programterület anyagi ellátása a következő: szegény/cigány program 70%, környezetvédelem és civil társadalom 15 – 15 %.

2.- a működésre szánt költségvetés 1994-ben ugyanazon a szinten marad, mint 1993-ban volt.

3.- a megfelelő időn belül vissza nem szerezhető kölcsönök leírásra kerülnek, és nem válnak adománnyá. Az adóst ugyanakkor informáljuk, hogy az adóssága még fennáll, és a továbbiakban, amíg ezt nem rendezi, nem számíthat az alapítvány támogatására.

4.- a monitorozási és képzési tevékenység működési projektként kerül elszámolásra és része a programköltségvetésnek

5.- a program és adminisztratív költségvetést a Partnerséggel kapcsolatos szerződés felbontásának fényében kell módosítani

6.- az 1994-es adminisztratív költségvetésbe bele kell építeni a stáb ötszázalékos fizetésemelését.

—————————–

Bíró András

1994. február 20.