Az Alapítvány 1996. évi Közhasznúsági jelentése

Az 1996-os év az Autonómia Alapítvány számára nagy kihívás volt, mert meg kellett felelnünk azoknak az elvárásoknak, amelyeket az 1995-ben kapott magas presztízsű díjak kapcsán támasztanak velünk szemben.

1997 végéig tartó nagy változtatásokba kezdtünk. A változás érinti majd a munkaszervezetet és a meglévő programterületeken belüli hangsúlyokat is. A változások elérték a kuratóriumot is. Fasang Árpád, a Zeneakadémia Professzora, aki a kezdetektől velünk volt, elhagyta a kuratóriumot. Nagyra értékeljük hozzájárulását ahhoz, hogy a kuratórium politikailag érett döntéseket tudott hozni abban az időszakban, amikor a civil szervezeteket általában politikai nézeteik szerint bírálták el. Örömmel tölt el minket, hogy helyén Benita Daublesky pszichológus asszonyt üdvözölhetjük, aki jelenleg a németországi Freudenberg Alapítvány tanácsadója.

Egy dolog nem változott 1996-ban, ez pedig adományozónk nagylelkű támogatása. Folyamatos támogatásuk nemcsak azt tette lehetővé, hogy munkánkat az alábbrészletezett területeken folytassuk, hanem azt is, hogy új területeket, új lehetőségeket kutassunk fel. Nagyon reméljük, hogy a változtatások hozzájárulnak majd munkánk eredményességének növeléséhez, és 1998-ban a támogatottak, az adományozók és az alapítvány közös erőfeszítéseinek köszönhetően létrejött új sikerekről számolhatunk be.

I. Adományozás

1. Szegénység/Etnikum

Ez a programterület továbbra is az alapítvány érdeklődésének fókuszában áll. 1996-ban 52 projektet támogattunk kamatmentes kölcsön és adomány kombinációjával. A támogatott tevékenységek azt mutatják, hogy a sikeres pályázók többsége mezőgazdasági tervet nyújtott be (gombatermesztés, zöldségtermesztés, birka és marhatartás). Másrészt azonban az alapítvány kész volt mérlegelni bármilyen olyan tevékenységet, amely munkaalkalom teremtést vagy jövedelem generelást ígért. Így adtunk támogatást vályogvetéshez, kovácsműhely vagy varroda létesítéséhez. Az alapos előkészítésnek köszönhetően kimagasló sikert értünk el a visszatérítésben: 1996-ban a kölcsönök visszatérítési aránya elérte a 76 százalékot.

2. Környezetileg Fenntartható Fejlődés Program

1996 márciusában a kuratórium elhatározta, hogy ez a programterület a jövőben több figyelmet kell kapjon. Az Ökotárs Alapítvánnyal karöltve egy új programot indítottunk a nyáron. A program célja olyan környezetvédelmi programok támogatása amelyek munkanélküli romák számára biztosítanak munkalehetőséget. Előnyben részesítjük azokat a projekteket, amelyekben a tevékenységet más helyi csoportok bevonásával végzik.

A program bevezető fázisát mindkét alapítvány sikeresnek ítélte.

3. Civil Társadalom

Ennek a programnak a keretében 19996-ban olyan kezdeményezéseket támogattunk, amelyek közvetlenül fejlesztik a roma szervezeteket abban, hogy a helyi közéletben aktív részt vegyenek. Hiszünk abban, hogy a sikeresen végrehajtott projektek nagyban hozzájárulnak a magyarországi roma közösségek elfogadásához és elismeréséhez. Így 1996-ban nagyon sokféle tevékenységet támogattunk, mint pl. a Roma Parlament történetének publikálása, roma szociális munkások képzése és egy roma népművészeti műhely létesítése.

II. Speciális Programok

1. Regionális Roma Program

Bár az Európai Unió által finanszírozott EUROA program nem fejeződött be 1996 végére, de a legtöbb tevékenység lezajlott. A program alapelképzelése a résztvevő országok (Bulgária, Magyarország, Románia és Szlovákia) roma közösségei önsegítő kezdeményezéseinek megerősítése volt azáltal, hogy civil szervezeti vezető képzést, rádiós képzést és jogi szolgáltatásokat valósítottak meg. Az eredmények bíztatóak: a képzéseken résztvevő 100 roma vezető közül 15 már támogatást nyert el a programjára, a rádiós képzés résztvevői elkészítették saját műsoraikat, és mindegyiket leadta egy-egy országos vagy körzeti rádióállomás, az újonnan létesült jogvédő irodák Romániában és Szlovákiában több mint nyolcvan esetet dokumentáltak, ez azt jelzi, hogy a romák bizalommal fordultak hozzájuk.

2. Phare Demokrácia Program (PDP) Micro-Projektjei Magyarországon

Az Európai Bizottság magyarországi delegációja tavalyi munkánk tapasztalatai alapján felkérte az alapítványt a PDP mikroprojektek magyarországi lebonyolítására. 1996-ban az alapítvány már másodszor vett részt ebben a programban. Elismerve a lebonyolítás minőségét és azt, hogy mekkora szükség van ezekre a projektekre Magyarországon, az Európai Unió háromszorosára emelte a kiosztható összeget. Így ebben az évben 600.000 ecu értékű támogatás kiosztásában segítettük a Delegációt 1996-ban.

367 pályázat érkezett, összesen 2 926 162 ecu forrásigénnyel, közülük került ki a támogatott 87 civil szervezet. Nagy megtiszteltetés volt mind a Delegáció, mind az alapítvány számára, hogy a győztesek listáját Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke hozta nyilvánosságra egy fogadáson, ahol a magyar közélet számos kiválósága is jelen volt.

3. Tolerancia Díj

1996-ban ötödik alkalommal adtuk át a Tolerancia Díjat azoknak az újságíróknak, akik a különböző kisebbségek iránti tolerancia eszméjét hirdetik. A Tolerancia Díj első évében, 1992-ben 57 jelölés érkezett, míg 1996-ban már 259 pályázatot kaptunk. A Díjat az Emberi Jogok Nemzetközi Napján nyújtotta át a legjobbaknak Ferge Zsuzsa, az alapítvány kuratóriumának elnöke.

III. Az alapítvány jelene és jövője

Adományozás

Környezetvédelem

Sok időnkbe került, amíg eldöntöttük, hogy mi legyen ennek a programterületnek a sorsa. Az alapítvány anyagi forrásai nem teszik lehetővé, hogy a két másik területnek megfelelő tudású és tereptapasztalatokkal rendelkező főállású programfelelőst alkalmazzunk. Nehéz volt beazonosítani azt a területet, amelyet más adományozók még nem fednek le. A kuratórium 1996. márciusi elvonulásán úgy döntött, hogy az alapítvány nem függeszti fel a tevékenységét ezen a területen, és azonosította azt az irányt, amelyben a továbbiakban haladni fogunk. Ez pedig olyan környezettudatos tevékenységek támogatása, amelyben a helyi szegények munkaalkalom generáló kezdeményezései is megjelennek.

Úgy véljük, hogy az egész magyar civil társadalom javát szolgálja, a az alapvetően középosztályi környezettudatos csoportok kisebbségi csoportokkal, különösen romákkal működnek együtt. A közös erőfeszítés megerősíti és elősegíti a társadalom különböző szegmensei közötti együttműködést. Próba projekteket indítottunk annak érdekében, hogy megnézzük, van-e szükség az ilyen típusú támogatásra, és hogy létezhet-e ilyen együttműködés.

Az egyik esetben egy helyi közösségi főiskolai alapítvány pályázott támogatásra egy olyan projekttel, amelyben munkanélküli romáknak ajánlottal fel közmunkát egy környezet rekultivációs projektben. A helyi közösségi főiskolai alapítvány, a kisebbségi önkormányzat és a helyi önkormányzat együttműködött ebben a projektben. Összehozta a helyi társadalom különböző részeit, és ezzel megteremtődött a lehetősége egy emberi értelemben is fenntartható helyi társadalom megteremtésének.

A projektről rövid videó készült, referencia filmként fogjuk használni. Célunk, hogy az Ökotárs és az Autonómia közötti informális együttműködés kereteit szerződésben rögzítsük. Eldőlt, hogy a két alapítvány közös programot indít, amelynek keretén belül a helyi roma közösségekkel végzett munkánk tapasztalatai partnerünk környezetvédelmi szakértelmével együtt hasznosulhatnak. A közös munkálkodást az is indokolja, hogy a két intézménynek némileg eltérő támogatási politikája van, és ezek egymást kiegészítve a támogatottak javát szolgálhatják.

1997-ben közös felhívást teszünk közzé. A pályázatokról az Autonómia kuratóriuma dönt, miuán meghallgatta az Ökotárs véleményét a projekt környezetvédelmi vonatkozásairól, és monitor munkatársunk pedig áttekintette a munka-alkalomteremtési komponens megvalósíthatóságát. A két alapítvány szerződik arra is, hogy ennek a speciális területnek a támogatására forrásszerző tevékenységét harmonizálja.

Szegénység és etnicitás

Amikor a jövedelemgeneráló programokban használt módszereket értékeltük, felismertük, hogy bár a horizontális megközelítés kötelező a monitorjaink számára,  tudnunk kell a lehetséges válaszokat azokra a kérdésekre, amelyeket a helyi közösségnek felteszünk. Egy projekt sikere részben azon alapul, hogy a résztvevők birtokolják-e a szükséges tudást.  Így a szakmai megközelítés nem hagyható figyelmen kívül, ezért egy új munkatársat alkalmaztunk, akinek az a feladata, hogy döntés előtt a programok gazdasági fenntarthatóságát vizsgálja, és szükség esetén szolgáljon tanáccsal a résztvevőknek a folyamat során.

A másik változás a munkatársi gárdában a regionális konzultáns alkalmazása. Fontos volt, hogy erre a szerepre roma munkatársat találjunk. A monitorok ugyan nagyon gyakran látogatják a helyszíneket, nem helyi emberek, így nem rendelkeznek azzal a tudással, amivel a helyben lakók. Nem élik a támogatottaink életét. Erre a feladatra nehéz volt megfelelő embert találni. Végül egy korábbi támogatott szervezetünk vezetőjének jelentkezését fogadtuk el. Az a feladata, hogy a képzőknek és a monitoroknak háttér információkkal szolgáljon a roma civil szervezetek helyzetéről, közvetítsen az esetleges konfliktusokban, működjön közre a döntés-előkészítésben.

Az elmúlt hat évben két fontos dolgot tanultunk meg. Az egyik a sokféleségről szól. Rájöttünk, hogy bár helyi kezdeményezéseket akarunk támogatni, a hozzánk érkező pályázatok nagyon hasonlítanak egymásra. Elfeledkeztünk arról, hogy azzal, hogy közzétesszük a támogatásaink listáját, magunk is projekteket generálunk. Nem gondoltunk arra, hogy bárhol is beszélünk az Autonómiáról, mindenki azt kérdezi, hogy mit támogatunk. Bármennyire is óvatosak vagyunk a sikeres projektek említésekor, a pályázók másolni kezdenek.  Így aztán a beérkező pályázatok fele disznótartásról szólt egy olyan korszakban, amikor mindenki számára világos, hogy disznót tartani rossz üzlet. A sokféleséget ezek szerint sokkal komolyabban kell vennünk, prioritásként kell hirdetnünk, és hangsúlyoznunk kell, hogy új, és helyi specifikus ölteteket várunk. A monitoroknak is hangsúlyozniuk kell helyben, hogy nem az alapítvány akarja, hogy csináljanak valamit, hanem nekik kell minden helyi szükségletet, készséget, tudást és lehetőséget számba venniük, amikor pályázatot írnak.

A másik tanulság nehezebb volt. Nagyon korán felfogtuk, hogy pénzt vinni egy közösségbe azt is jelenti, hogy konfliktusokat is viszünk oda. Azt reméltük, hogy jobb előkészítés, még több horizontális beszélgetés segít majd  megelőzni és feloldani ezeket a konfliktusokat. Új elemeket iktattunk be a szerződési folyamatba is, amelyek szintén a konfliktusok megelőzését szolgálták. Ezek egy ideig segítettek, de különösen a sikeresebb projektek esetében nyilvánvalóvá vált, hogy a civil szervezeti és a munkaszervezeti keret szétfeszítik egymást. A gazdasági tevékenységben résztvevők kevesebben vannak egy szervezeten belül, mint a teljes tagság. Így egyesek mindig kimaradnak.

Az Autonómia legjobb projektjeiben az volt a fő gond, hogy a vezetők horizontalitása munkatársaikkal szemben a sikerességgel párhuzamosan csökkent. Amikor nem sok forgott kockán, nyugodtan lehetett barátkozni teljesítménytől függetlenül, amikor azonban elkezdett sikeressé válni egy folyamat, kirúgták azokat, akik nem dolgoztak elég keményen, és behozták a családtagjaikat, akiket könnyebben tudtak irányítani. Választaniuk kellett, és majdnem mindig a hatékonyságot választották a szolidaritással szemben.  Nehéz volt, de el kellett fogadnunk, hogy két célunk, a közösségfejlesztés és a gazdasági autonómiára való ösztönzés között világosabb különbséget kell tennünk. Attól függően, hogy az adott helyzetben melyik cél a fontosabb, más és más módszert kell alkalmazni.

Saját hozzájárulás kölcsön helyett a túlélési projektek esetben – közösségfejlesztés.

A kölcsönök visszatérülésének általános növekedése – ez évben majdnem 40 % – mögött két eltérő trend fedezhető fel. A túlélési projektek visszatérítési rátája inkább függ az időjárástól és egyéb külső körülményektől, mint a támogatottak saját erőfeszítéseitől. Nem reális elvárni, hogy a haszonból fizessék vissza a kölcsönt, mivel ezek a projektek nem célozzák a piacra termelést, pénzben kifejezett haszon nem várható. Mára már elterjedt megoldás lett, hogy az emberek más forrásokból – például szociális juttatásokból – fizetik vissza a kölcsönt, és nem a projekt hasznából, mert a projektben nem keletkezik haszon.

Hogy ezt a kétértelműséget elkerüljük, és ne mondhassák, hogy az Autonómia elveszi a szegények szociális támogatását, 1997-től a projektek kezdetén egy kis saját hozzájárulást kérünk, hogy mindenki részese legyen a közös felelősségnek. Ezekben az esetekben a helyi szervezet feladata az, hogy olyan sztenderdeket, mércéket találjon, amelyek szerint eldönthető, hogy ki jogosult a projektben való részvételre, és hogy biztosítsa, hogy mindazok, akik jogosultak, vegyenek is részt benne, viszont olyanok, akik nem, ne vehessenek részt. Ezzel el lehet kerülni a további konfliktusokat. Ez a projekt típus a szolidaritásról és az önfenntartásról szól, és lehet, hogy a végén lesznek olyanok, akik eleget tanulnak ahhoz, hogy el tudnak valamit kezdeni saját maguk. Az alapítvány számára nem probléma, ha a helyi szervezet a résztvevők önerejének befizetésére talál más külső forrást, a lényeg, hogy a pénz be legyen fizetve a projekt kezdete előtt. Ettől talán a cselekvés közösségi jellege erősödik, világos lesz, hogy az egész közösség érdekéről van szó, nemcsak a szervezetéről. Ez az igazi közösségfejlesztés, mivel a támogatott a projektnek nem a végrehajtója, hanem a koordinátora. A megvalósítók a közösség tagjai.

Az ilyen típusú projektek tipikus példája egy észak-magyarországi faluban zajlik, ahol 99 százalék a munkanélküliség. Az alapítvány eredeti értelmezése az volt, hogy a rászorulók háztáji földeket kapnak, hogy meg tudják termelni a saját krumplijukat. Mostanára azonban a helyi szervezet létrehozta a saját gazdaságát, a saját gépeivel. Mára elég erősek és ügyesek ahhoz, hogy máshová és pályázzanak és más forrásokat is felhasználjanak ahhoz, hogy egyéb zöldségeket is termesszenek. Pár év múlva, ez már ma látszik, néhány tag képes lesz saját gazdálkodásba kezdeni. A falubeli emberek apátiája a múlté, kevés a konfliktus, mert mindenki tudja és elfogadja a szabályokat.

Kis gazdaságok támogatása kvázi gazdaságok támogatása helyett – a tényleges piaci orientáció segítése.

A piac orientált projektek esetében lehet, hogy ejtenünk kell azt az ötletet, hogy bejegyzett civil szervezetek üzleti tevékenységét támogassuk. El kell kerülnünk az olyan szörnyű történeteket, hogy amikor a krumpli már kész a betakarításra, a központi szervezet vezetője visszahívja a helyi vezetőt, és az új pedig szétosztja a termést a tagság között, így azok is kapnak, akik egy kapavágást sem tettek a földön. Vagy amikor egy kis műhely létesül, és miután néhányan az ott dolgozók közül lustának és megbízhatatlannak bizonyulnak, a vezető meg akar szabadulni tőlük, a tagság visszahívja a vezetőt egy taggyűlésen, maradnak a lusta és megbízhatatlan dolgozók, és a műhely csődbe megy.

A legtöbb támogatott szervezetünk eredetileg nem üzleti vállalkozás végzésére alakult. Még azok sem tudják meghaladni üzleti vállalkozásuk vitele közben a demokratikus működés strukturális korlátait, amelyek egy üzleti tervvel a fejükben, kifejezetten a mi felhívásunkra válaszolva szerveződtek annak idején.

A demokratikus szabályok megengedik, hogy ha az emberek nincsenek megelégedve egy vezetővel, hívják őt vissza. Csak össze kell hívni egy gyűlést, szavazni kell, és ha határozatképesek, a döntés kötelező jellegű. Ezekben az esetekben a gazdasági, hatékonysági megfontolások nem sokat számítanak. Ha azonban azt karjuk, hogy a támogatottak sikeresen gazdálkodjanak, keressenek pénzt, legyen hasznuk, képesek legyenek visszafizetni a kölcsönt, és még ezek után is maradjon valamijük, nem kérhetjük, hogy mindenkor a demokrácia játékszabályai szerint járjanak el. Világos, hogy új útra kell lépnünk, amely a való élethez az eddigieknél jobban hasonlító követelményeket támaszt a szervezetekkel szemben. Megtanultuk, hogy kölcsönt adni és nem komolyan venni azt a kölcsönt erősen demoralizál. Csak olyan projekteket szabad támogatnunk, amelyek kivitelezhetők. A mi felelősségünk is, ha egy projekt kudarcot vall.

A kuratórium megbízta a munkatársakat, hogy dolgozzák ki az új módszereket. A mikrohitel rendszer nagyon vonzó. Nagyon izgalmas példákat láttunk Lengyelországban. Ugyanakkor ehhez az üzleti menedzsment erősebb kontrollja szükséges, vagy több technikai támogatás a kisvállalkozások számára. Lehet, hogy az a megoldás, hogy az alapítvány vállaljon részt a támogatottak vállalkozásában. Pénzügyi és jogi szakértőket kértünk meg az új keretek kidolgozására. Az első dokumentumok 1997 márciusára kész lesznek, az új kiírásokkal 1997 második felében kívánunk indulni. Nem egyszerűen arról van szó, hogy egyénekkel vagy üzleti vállalkozásokkal helyettesítjük az eddigi – elsősorban szervezetekből álló – támogatotti kört. Vannak módszertani problémák is, a munkatársaknak új készségekre kell szert tenniük, a monitorozási rendszernek is alkalmazkodnia kell a megváltozott feltételekhez.

Akármilyen új támogatási módszert választunk, az első év mindenképpen kísérleti lesz. Utána majd értékeljük ezt az időszakot, és kialakítjuk a végső változatot.

Ha úgy döntünk, hogy nem kizárólag civil szervezetek támogatunk, ez lesz a legnagyobb változás az Autonómia eddigi életében. Ez azonban nem jelenti a filozófiánk változását, hanem annak szélesebb perspektívába helyezését, újra interpretálását. Az Autonómia küldetése a civil társadalom fejlesztése. Ennek azonban nem a civil szervezeteknek nyújtott támogatás az egyetlen módja. Bizonyos esetekben ez az út, más esetekben azonban az egyént kell támogatnunk abban, hogy önellátóvá, önfenntartóvá váljon, legyen teljesértékű polgár. A helyi munkanélküliek, cigányok vagy szegények szervezetei a helyi civil életnek nagyon fontos tényezői, de az autonóm, önfenntartó egyén, aki a többiek számára példa lehet, legalább annyit ér.

Ez az új megközelítés nem jelenti azt, hogy a „közösségfejlesztés”, mint a missziónk része, feledésbe merül. Az a tény, hogy vannak/lesznek példás polgárok, üzletemberek egy közösségben, akik másoknak munkaalkalmat tudnak biztosítani, legalább annyira értékes a közösségnek mint ha szervezeteik vannak. Ez az új kezdeményezés biztos találkozni fog a Roma Vállalkozó Képzésünk végzettjeinek igényeivel, akik folyton arról panaszkodnak, hogy nincsenek kisvállalkozást támogató források. Különösen igaz ez a munkanélküliekre, és ezen belül is leginkább a romákra.

Civil társadalom, mint olyan

A Környezetvédelem és a Civil Társadalom program terület alacsony részesedése gyakran felveti azt a kérdést, hogy vajón tényleg fontos-e megtartani őket.

Azt az elképzelést, hogy kizárólag roma fókuszú alapítvány legyünk, a kuratórium sokszor tárgyalta. Ezeknek a tárgyalásoknak a során rájöttünk, hogy nagyon fontos, hogy a programjaink kiegyensúlyozottak legyenek. Minél szélesebb a perspektíva, minél nagyobb a tapasztalataink tárháza, annál jobban tudjuk megvalósítani a programjainkat.

Egy új civil társadalom programterület részei alább következnek. Nem szűnik meg az alapítvány érzékenysége a magyar civil társadalmat érintő fenyegetések és szükségletek iránt. A kuratórium által az adott évben kiválasztott civil téma támogatására egy kis mennyiségű támogatást mindig félreteszünk majd.

Ugyanakkor éppúgy, mint a Szegénység és Etnicitás programban, új utakat keresünk. Ennek a választásnak a fő oka, hogy olyan területet kívánunk lefedni, amellyel más adományozók nem foglalkoznak, de kismértékben az is, hogy barátaink és partnereink javasolták és kérték, hogy a civil társadalom program játsszon nagyobb szerepet az alapítvány tevékenységei között.

A helyi non-profit szervezeteknek nyújtott adományozással kapcsolatos tapasztalataink azt mutatják, hogy a szervezetek között kiemelkedik egy olyan csoport, amely rendelkeznek mindazokkal a tulajdonságokkal, amelyekkel a nyugat-európai szervezetek. Közepes méretű vagy érett szervezeteknek lehet őket nevezni. Működésük rendszeres, folyamatosan vannak projektjeik, kuratóriumi üléseket tartanak, tagságuk aktív, van tapasztalatuk a forrásszerzésben, és az éves költségvetésük négyezer és harmincezer[1] dollár között van. Mivel úgy véljük, hogy ez a csoport lesz a Magyar nonprofit szektor magja, különös érdeklődésünkre számíthatnak. Nézeteink szerint ennek a csoportnak a munkáját három dolog akadályozza:

Anyagai instabilitás: A jelenleg Magyarországon hozzáférhető támogatási rendszerben csak jól definiált tevékenységekre (projektekre, ösztöndíjakra, bizonyos felszerelés beszerzésére stb.) lehet pályázni, ami a folyamatosan működő szervezeteket veszélyes, bizonytalan helyzetbe hozza: nem világos, hogy honnan fedezzék a mindennapi működéshez életfontosságú kiadásokat, amelyeket az adományozók nem támogatnak.

A professzionális munkatársak hiánya annak köszönhető, hogy ezek az érett szervezetek különböző okok miatt nem tudnak a megfelelő készségekkel rendelkező és elkötelezett egyének számára hosszú távú karrier lehetőséget nyújtani. Ez az erőforrás hiány az oka, hogy ezek a szervezetek nehezen képesek olyan kapacitásokat kiépíteni, amelyekkel az állami és forprofit testületek versenytársaivá válhatnak a piacon jó minőségű szolgáltatások nyújtásával.

A szervezetek átláthatóságának és elszámoltathatóságának kérdése már a kezdetektől fogva napirenden van. Jelenleg nem jogszabályi elvárás, hogy egy nem kormányzati szervezet tevékenységét és anyagi helyzetét nyilvánossá tegye, széles körben elfogadott – és képzéseken sokat vitatott – hogy a szervezetek el kell készítsék ezeket a dokumentumokat. Az a tény, hogy komoly munkát végző és őszinte szervezetek is vonakodnak a nyilvánosságra lépni, hozzájárul a nagyközönség általános bizalmatlanságához a civilekkel szemben.

Annak érdekében, hogy az érett szervezeteket segítsük ezeknek a korlátoknak a felszámolásában egy hároméves kísérleti támogatás programot indítunk, amelynek során kétéves általános támogatást kaphatnak a szervezetek, hogy megerősítsék anyagi, szakmai és emberi erőforrásbeli hátterüket, és ezzel lehetővé váljon a sikeres hosszú távú tervezés és jövőbeli működés. A program célja az, hogy ezek a szervezetek anyagi biztonságát elősegítsük azáltal, hogy stabil forrást biztosítunk a működési költségeikhez; hozzájáruljunk a harmadik szektor szakmai kapacitásának fejlődéséhez azzal, hogy jó szakemberek alkalmazását segítjük elő, és erősítsük a közbizalmat a civil szervezetekben azzal, hogy elősegítjük az elszámoltathatóság és az átláthatóság elterjedését azáltal, hogy az adományozás időszakban teljes átláthatóságot követelünk meg.

A kuratórium már elfogadta az új program indítását. Jelenleg a stáb a rendszer filozófiájának és technikai elvárásainak részletes leírását készíti elő. A program részleteit a kuratórium decemberi elvonulásán tárgyalja majd.

A végső elfogadás után 1997 tavaszán indulunk ezzel, az első évben meghívott pályázók számára, és 1998-ban a szükséges módosításokkal nyitunk minden érett szervezet felé.

Csongor Anna

igazgató

Budapest, 1997. február.