Mikrohitelezés

A műhelymunka során a Magyarországon egyre népszerűbbé váló, de még mindig csak gyerekcipőben járó mikrohitelezésről volt szó. Az Autonómia Alapítvány 1990-től vissza nem térítendő támogatás és kölcsön kombinációját nyújtotta roma szervezetek gazdasági elképzeléseinek megvalósításához, de ezen a megváltozott jogszabályi háttér miatt az évtized második felében változtatnia kellett. 2004-ben jelent meg tevékenységében a mikrofinanszírozás. Azóta jelentős tapasztalatra tett szert a módszer lehetőségeivel és a vele kapcsolatos akadályokkal kapcsolatban. Alkalmazható-e a mikrofinanszírozás a helyi fejlesztésben? Mik az ezzel kapcsolatos további magyar tapasztalatok? Kiknek segíthet és milyen módon a mikrohitelezés?

A konferencia záró plenáris ülésén elhangzott témakör összefoglalója:

Szendrey Orsolya (Mikrohitelezés)

Egy elég intenzív beszélgetésen vettem részt a mikro-finanszírozás témakörében. A beszélgetés teljesen másképp volt strukturálva, mint a többi, mivel az alapítvány e körben végzett kísérleti projektjéről alig esett szó. Az volt a cél, hogy azokat a dilemmákat próbáljuk egymással megosztani, amelyek a mikro-finanszírozás magyarországi lehetőségei és a mélyszegénységben élők társadalmi integrációjának kapcsán felmerülnek. Kiindulásnak ehhez kaptunk egy nagyon átfogó előadást Piotr Korynskitől, a lengyel Microfinance Center munkatársától. Ő arról beszélt, hogy Közép-Európában, és Közép-Ázsiában, ahol a szervezete intenzíven dolgozik, mik a lehetőségei a mikro-finanszírozásnak, valamint, hogy mik a jellemzőek trendek. Ami számunkra is lényeges, és többször kiemelte az előadásában, hogy a rentabilitás és a fenntarthatóság feltételei – amit folyamatosan, mint egy nyomásként hangsúlyoznak a mikro-finanszírozás kapcsán – teljesíthetetlenek.

Ez a dogma megdőlni látszik. Mindenképpen a szociális célú mikro-hitelezés az út, csak az a kérdés, hogy hogyan. Valamint, hogy melyik az a célcsoport, amely ezekbe a programokba sikerrel bevonható, és hogy milyen eredmények produkálhatók ilyen projektekkel. Ezekre a kérdésekre azonban még nem találunk olyan választ, ami többéves európai tapasztalaton alapul.

Millió kérdés fogalmazódott meg, amelyek leginkább Molnár György felé irányultak, aki a „Kiút” programot ismertette. Ez egy olyan kísérleti program, amely elég komoly forrással és támogatottsággal rendelkezik. Ebben a projektben csoportos hitelezést próbálnak megvalósítani Borsodban, Szabolcsban és Budapest VIII. kerületében. Azért is volt számunkra izgalmas a bemutató, mert számos olyan elemmel találkoztunk a programban, amellyel korábbi autonómiás programokban is szerepet kaptak: csoportos a hitelezés, helyi jelenléttel – bár ezek a munkatársak inkább „deszantosok“, de mégis helyben és közösségi jelenléttel végzik munkájukat.

Ami nagyon fontos: olyan kiútkeresésről van szó, ami – ez szinte valamennyiünkben megfogalmazódott – nem lehet sikeres kormányzati szerepvállalás nélkül. Ez viszont jelen pillanatban nem biztosított.

Az első előadó azon kérdésére, hogy milyen mikro-hitelezésre van szüksége Magyarországnak, vagy van-e egyáltalán szüksége, ha roma integrációról, vagy társadalmi felzárkóztatásról van szó, azt hiszem a műhelybeszélgetés végén valamennyien azt a választ adhatjuk: igen van. A nagy kérdés: hogyan. Hogyha a mikro-hitelezést úgy értelmezzük, ahogy azt a Kiút program értelmezi, hogy a megtérülést kizárólag akként mérhetjük, hogy a társadalmi megtérülése milyen, és nem pedig pénzügyileg rentábilis konstrukciókat akarunk látni, akkor igenis, van ennek létjogosultsága.

Nagyon tetszett az a megfogalmazás, amit a megtérülés kapcsán mondott Molnár György. Azt mondta: a társadalmi szintű bevételeknek, a ki nem fizetett segélyeknek többnek kell lenniük, mint a programra fordított kiadások összességének. Ha ez így van, akkor már biztosan megtérül egy ilyen hitelezési projekt.

Mindannyian kétségekkel voltunk tele a megbeszélés végére. Hisz abban a projektperiódusban, amíg ez egy EU-s, kétéves program keretében történik, addig garantált lehet ez a megtérülés. A nagy kérdés az, hogy a projekt végét követően, ilyen irracionális adó, és járulék megfizetési környezetben milyen valószínűsége lehet egy program sikeres megvalósításának.

Nem a Kiút program az egyetlen mikrofinanszírozást alkalmazó program illetve kísérlet a mélyszegénységben élőket célozva Magyarországon. A kísérletek folytatódnak. Az Autonómia Alapítvány továbbra is foglakozik mikro-finanszírozással. Ugyan a hitelek helyett sokkal inkább koncentrálunk a hitelezésről való lebeszélésre, és szorgalmazzuk a megtakarításokat, ugyanis a mikrofinanszírozást összetettebben, nem a mikrohitelezésre szűkítve értelmezzük. Az Autonómia „Esélykassza” és IDA-Lakhatási programja mindenképpen ilyen mikro-finanszírozási modell kísérletek. Más kérdés, hogy az eddigi tapasztalatok és a magyar reália afelé tol minket, hogy ha romákat, és általában mélyszegénységben élőket szeretnénk támogatni, lakáshoz, oktatáshoz, vállalkozáshoz juttatni, akkor nem biztos, hogy jelen pillanatban ez önmagban a legjobb eszköz. Ugyanakkor egy lehetséges eszköz lehet, lehetne a szociális fejlesztés terén.