Kíváncsi vagy, milyen lesz Magyarország 25 év múlva?

Vajon milyen lesz a magyar társadalom 2040-ben? Hogyan élnek itt a romák akkor?
Befogadó vagy kirekesztő társadalomban élünk majd együtt? Létezik még a szegregáció? Megvalósul végre az okos, humánus integráció?
Lehet-e egyáltalán ekkora távlatokban gondolkodni a társadalmi folyamatokról? Segít ebben, ha értjük, mi történt az elmúlt 25 évben?

Mit gondol erről a kutató társadalomtudós, a terepen dolgozó roma integrációs szakember, roma polgárjogi aktivista?

Beszélgető partnerek:

L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány vezetője és a Nyomor szél blog szerzője

Setét Jenő, roma polgárjogi aktivista

Kovách Imre szociológus, az MTA tudományos tanácsadója

Moderátor: Kerényi György, újságíró

Időpont: 2015. november 11.

Helyszín: Mozsár Kávézó, Budapest

A BESZÉLGETÉS FELJEGYZÉSE

2015. november 11-én kerekasztal beszélgetést szervezett a 25 éves Autonómia Alapítvány Mi lesz itt 25 év múlva címmel. A beszélgetés azt járta körül, vajon milyen lesz a magyar társadalom 2040-ben, hogyan élnek itt a romák akkor, megvalósul-e végre az integráció, illetve lehet-e egyáltalán ekkora távlatokban gondolkodni a társadalmi folyamatokról.

A beszélgetésben Kerényi György vezetésével, Kovách Imre szociológus, Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány vezetője és a Nyomor széle blog szerzője, valamint Setét Jenő, polgárjogi aktivista vett részt.

A kerekasztal beszélgetés előtt Mészáros Blanka, a Katona József Színház színésznője olvasott fel egy, az Autonómia Alapítvány által támogatott projekt szakmai beszámolóját, mely egy szegény településen megvalósult tábor kimenetelét, nehézségeit és örömeit foglalta össze.

Lehetséges utak a befogadó társadalom megvalósulása felé

Kovách Imre szociológus hangsúlyozza, hogy a befogadó társadalom megvalósulása nem pusztán politikai kérdés, hanem nagyon sok más társadalmi folyamatnak a függvénye is. Szerinte nem kizárólagos a politika szerepe, mert az elvesztette a mindenhatóságát a társadalom irányítása fölött, ezért nem szabad kizárólag a politikát megcélozni.

Setét Jenő, polgárjogi aktivista nem lát nagy változásokat a következő 25 évre. Azzal érvel, hogy az elmúlt 25 év történései; mind a rendszerváltás, mind a 2004-es Európai Unióhoz való csatlakozás pozitív változások lehetőségét vetítette előre, melyek azonban nem valósultak meg, sőt hangsúlyozza, hogy a romák szempontjából az elmúlt 25 évben a folyamatos volt kedvezőtlen változások felerősödése. Setét az alternatív nyomásgyakorlásban látja a lehetőséget. Kiemeli, hogy az elmúlt 25 évben a civil társadalom rengeteg módszert, mintát dolgozott ki a döntéshozók felé, de ezek nem kerültek át az állami rendszerbe vagy csak nagyon kis mértékben. Fontosnak tartja a civil aktivitást, de szerinte a politika szerepét nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Ritók Nóra, véleménye szerint az egész intézményrendszerre nehezedő politikai nyomás olyan mértékben ásta alá a roma integráció ügyét, hogy nem lát 2040-re erőteljes pozitív változásokat. Kiemeli az oktatás területén megjelenő visszalépéseket hangsúlyozva az állami szegregálódott iskolák pedagógusainak a kiégését, eszköztelenségét.

Az integráció gátjai

Setét Jenő szerint a rendszerváltás körüli időkben is nehéz volt a romák ügyét a tárgyalóasztalhoz vinni, 2015-re pedig egy teljesen más társadalmi klíma alakult ki. Szerinte ma olyan társadalmi tételekben van széles körű konszenzus, amik lehetetlenné teszik a 2040-es kedvező állapot bekövetkezését. Kiemeli, hogy egy minőségi változás ment végbe a rendszerváltást követő demokratikus berendezkedéshez képest.

Ritók Nóra szerint helyi szinten senki nem érdekelt abban, hogy változás legyen. Hangsúlyozza, hogy az önkormányzatok inkább, a nagyobb érdekérvényesítő képességgel rendelkező csoportokra építenek, és erre húznak fel egy ideológiát.

Állami beavatkozás vagy civil társadalom?

Ritók Nóra szerint állami irányításra csakis erős szakmai háttérrel van szükség, a demokratikus viszonyok előtérbe helyezésével. Felveti, hogy civilként nem csupán a helyi jólét előmozdítása az egyetlen feladata, hanem a nyomásgyakorlás is.

Setét Jenő belátja a civilek korlátait, de kijelenti, hogy az újraelosztást a civilek nem tudjak megoldani. A beavatkozó állam beavatkozásainak kikényszerítésére nem nagyon lát semmilyen erőt. Szerinte a politikai jobb és bal oldala roma ügyekben sokkal közelebb van egymáshoz, mint bármilyen más ügyben, és a roma önszerveződés pedig nem létezik.

Kovách Imre nem tartja elég felfegyverkezettnek a civil társadalmat a roma probléma kezelésére, bár bízik a most parttalan fiatal értelmiségiek szerepvállalásában. Vitatja, hogy önmagától egy roma kulturális vagy politikai elit létre tudna jönni, szerinte kívülről kéne ezt a folyamatot megtámogatni.

Setét Jenő szerint „a magyar társadalom abban az állapotban van, hogy még a jól felfogott érdekei ellenére is foggal, körömmel ragaszkodik az előítéleteihez és a rasszizmusához.” Szerinte intézményi szinten is segíteni kéne a romáknak identitásuk megerősítésben erre példaként hozza fel a közoktatás hiányosságait.

A roma önszerveződés akadályai

Kovách Imre szerint fontos megemlíteni, hogy az önszerveződés problematikája nem felétlenül roma specifikus, hanem mintegy 3 millió szegényt érint Magyarországon. „Egy olyan társadalomban ahol a többségi társadalom sem képes az önszerveződésre, ott még nehezebb elvárni, hogy etnikai alapon ez megvalósuljon.”

Setét Jenő a problémát abban látja, hogy akik roma politikai mozgalmat szerveznek, azokat vagy marginalizálják vagy felvásárolják, megosztják.

Ritók Nóra az érdekérvényesítés gátját az óriási képesség és tudás hiányban látja, és kiemeli a nem romák felelősségét a roma érdekérvényesítés ügyében. Ezen felül hangsúlyozza a roma identitás meghatározásának problematikáját a roma közösségeknél és a visszás eredményeket, ha ezt az identitást egy külső segítség erőlteti rájuk.

Radikális jövőkép lehetősége

Kovách Imre úgy hiszi, hogy a konzervatív szociálpolitika mintegy abroncsként fogja vissza a cigányokat, a szegénynéprétegeket a társadalomból való teljes kihullástól. A legminimálisabb szükségleteiket kielégíti, és ezáltal nem indul meg radikalizálódás.

Setét Jenő szerint magyar részről már megtörtént a radikalizálódás, cigányellenes a magyar társadalom és szerinte erre a cigány társadalom két féle képen reagálhat; vagy ők is radikalizálódnak vagy elmennek külföldre.

a feljegyzést Málnási Csizmadia Anna készítette

GALÉRIA