Támogatás felhasználási kutatás az MTA Gyerekesély Programiroda számára

A kutatás célja az volt, hogy 15 településen készített esettanulmány keretében választ kapjon arra a kérdésre, hogy vajon a hazai és európai uniós forrásokból finanszírozott projekt-támogatásoknak volt-e érzékelhető pozitív hatása az ott élők esélyeire, mindenekelőtt a gyerekszegénységre. A gyerekek szegénységet meghatározó dimenziók közül elsősorban a közoktatási és foglalkoztatási területet vizsgáltuk azért, mert projekt típusú fejlesztések ezeken a területeken valósultak meg nagy számban.

Módszertanunk lényegi eleme az volt, hogy a vélt és valós fejlesztési szükségleteket, a különböző elvárásokat vetettük egybe a megvalósult fejlesztések hatásával és fenntarthatóságával. A vizsgált települések kiválasztásának fő szempontjai a hátrányos helyzet és a fejlesztési források relatíve nagy arányú felhasználása volt.

Kutatásunk értelmezési keretét részint a gyerekszegénységet meghatározó legfontosabb, a fejlesztéspolitikában is hangsúlyos területek adták (közoktatás és foglalkoztatás), valamint a szükségletek, igények, elvárások, percepciók, eredmények legkülönbözőbb értelmezési lehetőségei.

Mivel az általunk vizsgált fejlesztések kivétel nélkül projekt finanszírozás keretein belül valósultak meg, a teljesség kedvéért elengedhetetlennek tartottuk sorra venni az ennek kapcsán felmerülő dilemmákat, a leggyakoribb problémákat (pl. az önrész képtelen pályázók kizárása, a célcsoportok „lefölözése” stb.).

A közoktatási projektek áttekintését megelőzően elöljáróban elengedhetetlen volt tisztázni a közoktatási mikro-piacok magyarországi jellemzőit, leggyakoribb kudarcait, torzulásait. Mindezek egyértelműen meghatározzák (vagy akár kudarcra ítélik) a közoktatási projektek valódi változásokat indukáló, hosszú-távon is fenntartható eredményeit.

Az általunk ismertetett közoktatási projekteket típusokba soroltuk, mivel azonos mintázatok fedezhetőek fel a fenntartói érdekek, a szolgáltatást használatba vevők igényei, mindkét kör elvárásai, illetve a fejlesztések valós hatása és eredményei terén. A típusokat egyenként elemeztük szükségletek és projekt-válaszok alapján.

A foglalkoztatás, foglalkoztathatóság területét érintő projektek áttekintését megelőzően elöljáróban áttekintettük a régió és szűkebben Magyarország munkaerőpiaci jellemzőit, a legfontosabb trendeket.

A foglalkoztatási projekteket a közoktatási projektekhez hasonlóan tipizáltuk, itt is jól látható, hogy nagyon hasonló okokra vezethetőek vissza a foglalkoztatási helyzetet csak részben, vagy egyáltalán nem javító fejlesztések.

A kudarcok okaiként feltárt leggyakoribb hibák vagy adottságok a rosszul értelmezett szükségletek, az egyes részérdekek előtérbe helyezése a közösségi érdekkel szemben, a döntéshozók irracionális választásai a település státuszának megőrzése/emelése érdekében, a legrászorultabbak tudatos kirekesztése a programokból, a tudatos izoláció a legszegényebbektől (jellemzően romáktól) és ezzel egyidejűleg a feltartóztathatatlan gettósodás az intézményekben és települési szinten is, a végiggondolatlan és megalapozatlan tervek végrehajtása, vagy egyszerűen olyan sokrétű leszakadt és kirekesztett helyzet akár az egész településre vonatkozóan, ahonnan valóban nehéz kiutat mutatni.

Összegzésünkben igyekeztünk mérleget vonni arról, hogy a 15 vizsgált településen mekkora összeg került befektetésre a gyerekszegénységet alapvetően befolyásoló területeken úgy, hogy hatásuk legalábbis megkérdőjelezhető (egyes esetekben elköltésük kimondottan káros, vagy felesleges, ha a szegénységben, kirekesztésben élő gyerekek helyzetére gyakorolt hatást tekintjük). Ez az összeg meghaladja a 2 és fél milliárd forintot. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ebből a keretből semmi hasznos nem született és minden forint kidobott pénz volt (bár van ilyen projekt is), hanem azt, hogy a vizsgált fejlesztések nem, vagy csak csekély mértékben érték el a legrosszabb helyzetben lévőket (köztük kiemelten a szegénységben élő gyerekeket), sőt egyes esetekben rontottak is a helyzetükön (bebetonozták a szegregált oktatást egyes településeken).

Végül, az esettanulmányok tanulságaként két megfontolást tartottunk fontosnak kiemelni (a harmadik a projekt finanszírozás és általában a fejlesztési forrásokra jellemző pályáztatási eljárások anomáliáihoz kötődik, ezt korábban tárgyaltuk). A jobb célzás (esetünkben: minél több legrosszabb helyzetben lévő ember elérése) érdekében megfontolandó az univerzalitás, illetve célcsoporti célzás áttekintése. Hasonlóképpen újra kell értékelni, hogy mennyire lehetnek hatékonyak (esetünkben: szolgálják a kirekesztésben élők integrációját) a települési szintű stratégiák a nagyobb egységre vonatkozó fejlesztési tervek helyett.

A kutatásból készített tanulmány a Gyerekesély füzetek sorozat 5. számaként, Fejlesztési támogatások hátrányos helyzetű településeken c. jelent meg.

a program honlapja: http://www.gyerekesely.hu/