Helyi közösség- és gazdaságfejlesztés

Az Autonómia Alapítvány a kezdetektől fogva helyi, önszerveződő körök, civil egyesületek jövedelemteremtési, gazdálkodói programjait kívánta segíteni szakmai tanácsadással és támogatással. A szekciónkban a meghívott kutatókkal, előadókkal és hozzászólókkal közösen a következő kérdésekre kerestük a válaszokat: Milyen programok indultak Magyarországon, amik a romák, mélyszegénységben élők gazdasági lehetőségeit, munkához jutását akarták segíteni, ezek milyen eredményekkel jártak? Eltérnek-e a roma és nem roma képzési-, foglalkoztatási programok egymástól, akár módszereiket, akár eredményeiket tekintve? Ha csak a komplex programok lehetnek sikeresek (képzés, foglalkoztatás, lakhatás, tág értelemben vett integráció), hol húzódnak a komplex program határai? Milyen jövőt tudunk vízionálni a romák munkához jutását, foglalkoztatását célzó programokkal kapcsolatosan?

A konferencia záró plenáris ülésén elhangzott témakör összefoglalója: Káló Károly (Helyi közösség- és gazdaságfejlesztés)

Az AA első 15 éve

Lukács György

A roma szervezetek számára nyújtott gazdasági programok kapcsán különbséget kell tenni az alapvetően civil, magánadományozói támogatások között és a 2004-óta – szinte kizárólagosan – elérhető EU-s források között. A kétfajta támogatás eltérő célokat, módszertant, megvalósítást – eltérő támogatási filozófiát jelent.

Az Autonómia Alapítvány jövedelemgeneráló programjainak fő célja nem a résztvevők megélhetésének biztosítása volt, inkább kiegészítő jövedelmet nyújtott. A projektek résztvevői nem kaptak fizetést azért, mert részt vettek a programokban, hanem egy közösen megtervezett és megvalósított gazdasági projekt profitjából részesülhettek. Ma a résztvevők foglalkoztatottak, akik nem abban érdekeltek, hogy a gazdasági tevékenység hasznot hozzon, hanem abban, hogy a támogatott foglalkoztatási időszak minél hosszabb legyen.

A civil adományozói pályázatok esetében a közösség által megtermelt javakból egyformán (vagy munkájuknak megfelelően, de mindenképpen előre szabályozott elvek szerint) részesültek a résztvevők. A projektek relatíve szabályozatlan jogi és pénzügyi környezetben valósultak meg.

Jellemző ellentétpár, hogy míg a ’90-es években a szervezetek, projektvezetők legnehezebb feladata a helyi emberek, közösség mozgósítása volt, addig ma a legnehezebb a támogató által megkövetelt bürokráciának megfelelni.

Nem tudunk olyan projektet mondani, ami 15 éve indult, és most ugyanolyan formában működik. Nagyon sok projekt, szervezet megszűnt, néhány átalakult és más tevékenységgel, vagy más formában fut tovább, de az akkoriban lefektetett szervezeti elvekre, keretekre és tudásra épülve. A ’90-es években a közösségek tervezték és valósították meg a projekteket, ma a pályázatok alakítják a szervezeteket.

Roma foglalkoztatási programok alakváltozásai

Fleck Gábor

A 2005 előtti, roma szervezetekre vonatkozó támogatásokat a színtudatosság jellemezte, utána színvak támogatási politikák jelentek meg.

Színtudatos támogatási módszerek fő problémái a következők voltak: résztvevők származása, hatékonyság hiánya, szakmai támogatás hiánya, monitoring nagyon sporadikus jellege.

A színvak támogatások fő problémái: a támogatott népesség felfelé csúszott a rászorulókhoz képest, esélyegyenlőség mellőzése. Jellemző, hogy még a célzottan a leghátrányosabb kistérségeknek szóló támogatások is a kistérségek egyenlőtlenséget növelték, semmint a meglevő fejlettségi különbségeket csökkentették volna.

Közfoglalkoztatás

Virág Tünde

A közfoglalkoztatás minősége elsősorban a helyi önkormányzat vezetőitől függ.

A fő probléma, hogy több a rászoruló, mint a munka; korlátok közé szorított és szubjektív a közfoglalkoztatás helyi megvalósítása. A közmunka mindig fenyítésként vagy jutalmazásként jelent meg. Jutalom abban az értelemben, hogy egyfajta jutalom a kiválasztás, ki lehet közmunkás és ki nem. Fenyítés abban az értelemben, hogy a közmunka megtagadása segélymegvonással jár együtt.

Általában negatív a közmunka eredm.nyének, hasznosságának a megítélése, lapátra támaszkodó közmunkásokat, tévelygő embereket lehet látni, ráadásul sokszor összecsúszik a köz és a magán (érdek).

Mindezek mellett a közmunka helyhez köti a munkaerőt, vagyis a mobilitást gátolja. A közcélú foglalkoztatásnak nem célja az elsődleges munkaerő-piacra való visszavezetés.

Beszélgetés a szekció vezetőivel: Lukács Györggyel és Kóródi Miklóssal

Interjú Virág Tündével: