2010. december 13-14.
Az Autonómia Alapítvány Lakhatás stábja elment december 13-14-én, hogy meglátogassa a szlovákiai hasonló projektetet. Erről szóló beszámolónkat itt olvashatják:
ETP Slovakia
Program
December 13. Kassa: Az ETP „Community Bridge Building in Central and Eastern Slovakia“ Programjának bemutatása (Slavka Macakova)
Finanszírozó: Norvég Alap
Költségvetés: 900 000 euró
12 roma közösségi központ kialakítása és programjainak finanszírozása
Szoros önkormányzati együttműködés (csak azokon a településeken megy, ahol az ök. támogatja a programot – ez jobbára a központokhoz szükséges hely biztosításáról szól).
A program része az IDA program (Individual Development Account – bővebben az Autonómia Alapítvány honlapján a „Befektetés a jövőbe“ program alatt lehet erről olvasni), ami egyrészt áll egy a miénkhez hasonló IDA programból, illetve most indul a hitelprogram.
A Habitat jobbára a pénzügyi képzésen és a két helyszínen (Moldava nad Bodou / Szepsi és Hodejov) történt kivitelezések formájában vesz részt a programban.
Ostrovany: A településen egy „Cross-Roads“ képzést (ez egy USA-ban fejleszett életmód, életvitel képzés adaptációja) látogattunk, amit a helyi roma közösségnek tartanak. Ezen kötelező a részvétel, de a helyi tanácsadó szerint nem kell nagyon ösztökélni a népeket. A jelenlétünkkor épp babaellátási ismeretek voltak terítéken. A képző az ETP által alkalmazott volt rendőr, aki a program helyi mentora, kapcsolatartója, vezetője.
A helyi embert – csakúgy, mint a programrésztvevőket – minden helyszínen a települési önkormányzat javaslata alapján választják ki. Itt is ez történt: Mindenki elégedett a tanácsadóval egyébként.
A képzést megnéztük, de beszélni nemigen lehetett a résztvevőkkel, sok a dologból nem derült ki. Annál érdekesebb volt a telepen történt séta. A település mintegy háromezres lakosságából olyan hétszázan élnek a telepen. A házak szedett-vedettek, nem jellemzőek a nálunk, a szocpolos építkezés sajátosságaiból adódó egyenházak. Van itt minden, fa, kő, bontott tégla, szilikátbeton. Ami egyöntetű volt, az furcsamód a nyílászárók állapota: Ez már a program eredménye.
Csak az vehet részt a programban, aki megtakarít és nincs semmiféle közüzemi tartozása.
Mindenki próbálja a lehetőségeihez képest csinosítgatni a házát.
A szociális munkás (helyi projektmunkatárs) szerint olyan hetven fő vesz részt a programban. A nagyrészük teljesíti is a havi megtakarítást.
Ami érdekesebb: A hitelek visszafizetésével sincs gond. Ha valaki nem fizet vissza, akkor a (volt rendőr) szociális munkás szépen leül a konyhában, aztán addig nem megy el, amíg nem fizetnek… Hát, más szakmapolitikai kontextus, ugye…
Érdekesség, hogy a végrehajtás itt valóban komoly fenyegetőerőt jelent, mivel itt valóban végre is hajtanak. Ha kell, a végrehajtók a család tévéjét, sparheltjét, rozoga ágyát is viszik. Nem annyira a követelés összegszerű rendezése, mintsem a nyomásgyakorlás a fő cél. Ezt mindenki el is fogadja.
A munkanélkülis családok nagyjából a nálunk megszokott szociális transzferekkel gazdálkodhatnak, de a „munkanélküli járadék“ jóval magasabb és nincs semmiféle teljesítményhez kötve: 300 euró jár egy főnek, ehhez még jöhet az önkormányzattól kapott lakhatási támogatás, 90 euró, de ez csak annak jár, aki tisztázott tulajdonviszonyú ingatlanban lakik és nincs köztartozása.
Senkinek nincs olyan illúziója, hogy kaphat munkát egyáltalán. Szinte mindenki, akivel beszélgettünk arról számolt be, hogy még soha nem volt munkaviszonya, nem is számít arra, hogy lesz. De tisztában is vannak azzal, hogy ez az adott munkaerő-piaci kínálat mellett sajnos nem is reális perspekítva.
Az utolsó településen (Hodejov) viszont többen is elég jelentős és hosszabb időtartamú külföldi vendégmunkáról számoltak be (Írország, Anglia), ahol jobbára az építőiparban tevékenykedtek, ide tervezik is visszamenni.
Érdekes, hogy bár a recesszió miatt a környékbeli jelentős ipari üzemekben (US Steel) most nincs munkaerő-felvétel, korábban sem sikerült a romáknak álláshoz jutniuk. Egy fiú pék szakmával rendelkezett az egyik faluban és elmondta, hogy esélye sem volt cigányként pékként elhelyezkedni.
Összességében elmondható, hogy az explicit hátrányos megkülönböztetés inkább szerepelt válaszként a magas munkanélküliség esetében, mint az álláshelyek abszolút hiánya.
13. Stara Lubovna
A tizenhatezres kisváros egyik végén van a telep, ahol többezres roma kolónia él. Sajnos az esti időpont miatt csak a közösségi központot tudtuk meglátogatni. Itt két munkatárssal találkoztunk. Egy ötvenes nő és egy huszonéves srác. Mindketten elmondták, hogy bár belső meggyőződésük szerint hitből csinálják ezt a munkát, azért nincs semmiféle manifeszt, vallási háttere a programnak itt sem. Nem nyomják a térítést a program résztvevőinek. Nem forszíroztuk, nem is derült ki, hogy ez a hit mely egyházhoz kötődik, de ez annyira, de annyira nem tűnt fontosnak…
Ottjártunkkor egy kisebb kézműves szakkör zajlott épp. Semmi különös, de arra utalt, hogy folyamatosan van valami a régi kultúr revitalizálásával létrejött közösségi központban (az önkormányzat bocsájtotta a program rendelkezésére). Bár rendszerint itt zajlanak a képzések, programesemények, a szociális munkások minden reggelt kinn, a telepen, az ügyfeleknél kezdenek.
Itt is arról számoltak be, hogy nagy az érdeklődés a program (IDA) iránt, a havi 20-30 eurós havi megtakarítást rendesen teljesítik is.
Itt is azt láttuk, hogy a programelemek „összeérnek“, azaz a közösségi ház a család minden tagjának kínál valamit: A szexuális felvilágosítás ugyanúgy része a menünek, mint a különféle szabadidős foglalkozások vagy a korrepetálás.
Azt láthattuk, hogy a közösségi házak esetében a legfontosabb jellemzők a következők:
14. Szepsi (Moldava nad Bodou)
A Kassától mintegy 25 kilométerre fekvő kisváros (cca. 10 000 lakos) szélén, elkülönülve fekszik az a gettó, ahol az ETP a Habitattal közösen 12 lakást épített fel. A képek mindent elárulnak: „tipikus szlovákiai“ gettó: a településtől odébb néhány panelépület, ami a végletekig le van pusztítva, körülötte mindenféle tákolmányok, még deszkából is. Ezekben is sokgyerekes családok. Senkinek, az itt élők közül nincs és nem is volt soha munkája. A szociális transzfereken kívül az egyedüli bevételt a telep melletti kohóipari meddőből gyűjtött koksz kikaparása és eladása jelenti. Mint Ózdon a vasérc-meddő.
Az új épületek komfortosak, bennük áram, víz, szennyvíz. Egy éve lettek kész, körülöttük nagyjából rend, belül is szegényes, de vállalható állapotok. Ez azért is fontos, mert akik beköltöztek (a kijelölést az ETP az önkormányzat javaslata alapján végezte el), azok valóban rászorulók voltak és várható volt tőlük, hogy fenntartják az ingatlan állapotát.
Az ingatlanok bekerülési értéke olyan 300 000 euró körül volt összesen (egy lakás: 6 és fél millió forint / lakás…). A nagy, nappali-lakótér mellett van egy konyha és egy vizesblokk. Egy-egy lakás mintegy 40 m2 alapterületű.
Az ETP itt is konténerekből épült „közösségi központot“ működtet. Itt roma, a telepről származó szociális munkások dolgoznak, nyújtanak mindenféle szolgáltatást, itt zajlik a képzés, a program eseményei. Bár vitathatatlannak tűnnek az eredmények, ez egy gettó, rettenetes állapotok vannak. A 12 lakás a telepi gondokat legfeljebb enyhíteni tudta, megoldani nem. Semmiféle infrastruktúra nincs, még az út sem pormentesített. Talán itt lehet a legjobban a „gettókonzerváló fejlesztés“ ideáltípusát a legjobban megnézni.
Az önkormányzat és az ETP egy közös céget hozott létre a kivitelezésre. Ez volt a feltétele annak, hogy az illetékes minisztérium a teljes kivitelezés 80%-át kitevő támogatást a rendelkezésre bocsássa.
Az építkezésen igénybe vették a Habitat önkénteseinek és a helyieknek a munkáját is.
Akárhogy is számolunk, érdemes ennek a projektnek a határhaszon elemzését elvégezni, mindent, így a másodlagos hozadékait (fennmaradó szegregáció, „bebetonozódó mobilitás“) is vizsgálni.
Mi csak ezt a telepet és házsort látogattuk meg, de benn, a központban még abban az évben szintén átadtak 12 lakást.
(Mindenki beszél magyarul. Talán érdemes volna ide visszatérni később is.)
14. Simonovce (Simonyi)
A mintegy kétezres, valamikor jól szituált mezőgazdasági faluban beszart minden. Nincs semmi munkalehetőség, a valamikori TSZ romjain egy-két, csupán helyieket foglalkoztató vállalkozás működik. A faluban a romák ma már a többséget alkotják. Itt egy szimpla megtakarítási program működik.
Ottjártunkkor épp ennek a képzési részén vettünk részt. Mintegy 10 fiatal roma fiú volt ott. Pénzügyi képzést tartottak, nagyjából úgy, ahogy mi is csináljuk.
Mindenkinek elég kiforrott elképzelése volt arról, mire takarékoskodik (lakhatás, jogsi) és ezt fejenként 25-30 euróval tudják is csinálni.
Az itt élőknek semmiféle foglalkoztatásra vonatkozó elképzelésük nem volt, munkaerő-piaci tapasztalatuk sem. Itt a program valójában semmiképpen nem jelent fejlesztést, csak a mostani erőforrásokkal való valamivel jobb gazdálkodás reményét.
14. Hodejov
Ez a másik ETP-s ingatlanfejlesztés.
A faluban a romák bár nagyobb arányban lakják a Sajó túlpartját, de azért benn a faluban is élnek.
A sorház egy új építésű, függőfolyosós, nyolclakásos társasház. A beköltözöttek mindegyike fiatal, gyerekes roma család. Ők az afféle „érdemes“ családok. Egy hónapja költöztek be.
A projekt abszurditását az adja, hogy a családok közül egész biztosan nem mindegyik esetében állt fenn a rászorultság. Volt olyan család, ahol a családfő rendszeresen Angliában dolgozik, a szülők is módosak. Volt olyan, akinek vadonatúj háza volt a szülők telkén, mégis őket jelölte ki az önkormányzat, mint kedvezményezetteket.
Kétségtelenül szépek a lakások, a fiatal lakók maguk szervezkednek a rend megtartása érdekében. Nyugodtan lehetne ezt mintaprojektnek tekinteni, ha nem vetődnének fel ezek a dilemmák:
[view:galeria=block_1]
Általánosságban
Az ETP látványos eredményeket ér el, ha a házaikat nézzük. Kétségtelenül hatékonynak tűnik a működésük.
Mindenhonnan mindent „átvesznek“, aminek értelmét látják. A lakhatási programjukat egy az egyben tőlünk vették át. A kivétel csak a pénzintézeti partner kihagyása, ők maguk „vezetik“ a számlákat, ami nem szabályos, de megoldották valahogy. A Habitattól is átvették a tananyagot. A CrossRoad-ot is…
Minden, amit csinálnak olyan, mintha csak a „teljesítmény indikátorok“ volnának fontosak, de a hatás másodlagos lenne. A házak szépek, messze magasabb színvonalúak, mint amit a beköltözők bármikor is remélhettek. Csakhogy ettől ugyanabban a gettóban maradnak.
Ugyanakkor az már elvitathatatlan, hogy a Ostravany telepen a sok, abszurditásig sok hőszigetelt ablak igenis tartósan javít az ott élők életminőségén.
Valóban, a program telis-tele van paternalista megoldásokkal. A szexuális felvilágosítás, mint a támogatáshoz jutás egyik feltétele nálunk egészen biztosan verné a biztosítékot (bár a mostani hivatalos szociálpolitika enné-venné). Ugyanakkor valahogyan mégis elérik azt, hogy hihetetlen sokan, hihetetlenül alacsony lemorzsolódással és nálunk elképzelhetetlen havi összeget takarékoskodnak (30 euró/hó).
A kivitelezéseik költséghatékonysága minimum véleményes. Ugyanakkor ennek is megvan az az oldala, hogy még akkor is felépülnek ezek a vállalható minőségű lakások, házak. Márpedig a nem felépült házhoz képest ez mégiscsak eredmény.
Autonómia Alapítvány
1137 Budapest, Pozsonyi út 14. II/9.
Telefon: +36 70 491 1033
Email: autonomia@autonomia.hu
Adószámunk: 19022091-1-41
Bankszámlaszámunk: 11600006-00000000-80724009
1990 – 2024 © Autonómia Alapítvány