Külföldi Tapasztalatok

a lakhatás program egyik támogatója a levi stauss foundation. az ő kezdeményezésük volt, hogy az általuk támogatott európai projektek szerveződjenek egy hálózatba és projektjeiket, azok tapasztalatait osszák meg egymással, illetve másokkal, akiket érdekel az "asset building" koncepció, azaz hogy a hátrányos helyzetű személyek számára az egyik lehetséges és fenntartható fejlesztési módszer a vagyon (javak) növelése saját erőfeszítésük által. azaz nem adományt kapnak, hanem tesznek valamit, ehhez kapnak pénzügyi támogatást és ezzel egyidejűleg, rendszerint képzést, mentorálást. ennek az egésznek komoly hagyománya van a szociálpolitikában az egyesült államokban, ahonnan a módszer is származik. az irodalma is jelentős a dolognak.

a megvalósítás nagyjából úgy néz ki, hogy a résztvevők spórolnak a saját számlájukra és ehhez kapnak – ha részt vettek a képzéseken és rendszeresen meg is takarítottak – egyszeres, kétszeres, de akár ötszörös szorzójú támogatást, amit az előre fixált módon kell felhasználniuk (gyerekek iskoláztatása, vállalkozói elképzelésük finanszírozása, lakhatás stb.). a lényeg, hogy amire költik, annak legyen valami hosszabb távú fejlesztő hatása, ne a fogyasztásról szóljon. hát ez nagyjából a fejlesztés logikája.

szóval van ez a hálózat, az a neve, hogy indigo network. (az indigo a farmergatya nevére utal: a támogató a farmergyár, ugye.)

már egy éve működik együtt ez a néhány szervezet, eddig kész lett a honlap, de nagyon nem történt semmi különös. ráadásul a hálózatot gründoló kolléga is otthagyta a levis-t, így most kicsit újra kell éleszteni az egészet. mert hogy van értelme, az nem kétséges.

ahány partner, annyi módszer. nem sorolom fel, ott van a honlapon. amit nekem volt szerencsém személyesen, a helyszínen is tanulmányozni, az a barcelonai CAF modell. erről írt tanulmányom is a honlapon, illetve az Esély egy későbbi számában lesz elérhető.

a mostani találkozón, sok minden más mellett, volt egy prezentáció a maria nowak által gründolt adie nevű francia fejlesztő mikrohitel szervezetről. egyszerű (hát csak elmondva az…magyarországon e tárgyban még mindenki akkorát bukott, hogy csak buhant) a módszer: főként menekülteknek, de tulajdonképpen alacsony gazdasági-társadalmi státuszú személyeknek adnak (valóban) mikrohitelt (maximum 10 000 euró, de ez csak egy elméleti maximum, a kiadott összeg ennél általában jóval alacsonyabb) és pénzügyi tanácsadást a vállalkozóvá váláshoz. az eredményeik lenyűgözőek még akkor is, ha egy teljesen eltérő közegben dolgoznak. csak egy példa: felvetettem, hogy nálunk az egyik fő gond az, hogy a mi célcsoportunk hátrányos helyzetű kistérségekben él, ahol egyáltalán nincs helyi piac, így jiába alakít valaki vállalkozást, ha tótágast áll, akkor sem tud fenntartható vállalkozói tevékenységet végezni. ezzel ők hogy vannak? hát sehogy. kösz, de ilyen gondjuk nekik nincs (még akkor sem, ha aktívak a francia gyarmatokon is – ide egy tereplátogatás…? J ) jóllehet, vannak olyan (számszerint három) régióik, ahol nem aktívak, nincsenek ügyfeleik és ügynökeik, de a rurális térségben rurális tevékenységet, az urbánus térségben meg urbánust finanszíroznak. egyszerű, mint a mákostészta. hát azért ilyenkor elgondolkodik az ember ezeknek a modelleknek az adaptálhatóságán. mi lenne az a rurális vállalkozói tevékenység, amit rakacán fejleszteni lehetne…?

szóval az eredményeik látványosak. visszafizetési arány 97,7%. egy főre jutó operatív költség (amit ők egy ügyfélre fordítanak, ezt uniós támogatásból fedezik és köszönik, semmi bajuk az uniós támogatással, van-van, de nem veszélyes az adminisztráció…istenem!): 1 650 euró. és a két éven túli aktivitási arány (azaz azok aránya, akik a hitel visszafizetése után két évvel is fenntartották a vállalkozásukat: 68%. a maradék sem kudarc feltétlen, hiszen ezek közül sokan válhattak alkalmazottá vagy nyithattak másik vállalkozást. vagy csak egyszerűen gyereket szültek, hiszen ügyfeleik jelentős része nő.

a mostani, párizsi találkozó arról szólt, hogy mit és hogyan csináljunk eztán. mert az rendben van, hogy izgi helyeken mítingelünk és mondjuk el ugyanazokat a dolgokat egymásnak, de ennél azért valamivel több kéne.

no, hát abban maradtunk, hogy tavasszal jön a brancs pestre. van egy közösen az eu bizottságához beadott pályázatunk, a találkozóig kiderül, lesz-e belőle valami. ha pozitív a döntés, akkor lesz egy közös kutatásunk, ha nem akkor is, de más forrásból.

a kutatás lényege, hogy megnézzük, hogy a tagok országaiban 1. milyen jogi-társadalmi környezetben működik a micro-savings (kisösszegű, fejlesztő célú megtakarítási programok) és a fent már említett asset building típusú kezdeményezések, 2. melyek azok a modellek, amelyek működnek, fenntarthatóak, képesek mérhető változást hozni a résztvevők életében.

a másik dolog, amiben megegyeztünk, hogy elfelejtjük azt, hogy elég a honlap, mert egy honlap látogatottság nélkül lófaszt sem ér. manapság boldog-boldogtalan kap mindenféle emileket, kéretlenül, hogy ilyen platform, olyan network, hú de fontos, hú de izgalmas. aztán ezeken át is ugrunk jószerivel. (ld. erről paul virilio: az információs boom c. könyvét).

szóval, hogy kicsit reklámozzuk is a honlapot személyesen, alternatív módokon. most ez egy kicsit meg is történt.

jaj, de jó neked, párizsba mégy…jó sokan mondták ezt. hát… fél kilencre értem a szállodába, tettem egy sétát a pont neuf-höz, mert a film után szerettem volna ide eljutni. megnéztem a notre damme-ot. de itt már kezdett befagyni a fenekem, így miután bedobtam egy konyakot, mentem a szállodába, ahol jean-claude barátommal még megbeszéltük a barca esélyeit és meghívott egy barca meccsre (bérletes a fiú…), mentem aludni. reggeltől míting. onnan rohanás a reptérre. annyit láttam ismét csak, hogy megerősödjön bennem, ide vissza kell jönnöm. a szajna part nagyon vonzó.

és hogy teljesen kaoikus legyen ez a bejegyzés, ideteszek egy számot.  mondjuk talán azért, mert francia. (bár ez véletlen.)