…és akkor fölvettem a csoporttól a hitelt, s ez lett belőle!

Az Autonómia Alapítvány 3 éve kezdte meg Esélykassza programját a Tolnában, ami a 2012-es évben a SIMS (Social innovation and mutual learning on Micro-savings in Europe) program keretei között valósult meg. A Program során jelenleg 6 Tolnai településen működik közösségi-alapú hitelező csoport, s az egyik résztvevő falu csoportjának tagjáról fog szólni a következő történet.

A falu egy a Tolnai Hegyhát csücskében elterülő 1128 fős település, ahol mára mind olyan sok magyarországi településen, rendkívül beszűkültek a munkalehetőségek, illetve az új vállalkozások alapításának lehetőségei. A folyamatok rengeteg oka közül az egyik az, hogy a lakosok számára nincsenek olyan kis összegű, alacsony kamatú hitelek a piacon, melyek hozzásegítenék a falubelieket ahhoz, hogy egy vállalkozásba belevágjanak, egy másik ok pedig az, hogy a sikeres vállalkozáshoz szükséges felvevő piac, azaz a keresleti oldal a lakosok alacsony bevételei miatt, egyre inkább zsugorodik. J. mindent áruló boltja azonban egy kivételes történet ebből a szempontból.

Az egész az Esélykaszával kezdődött…

De mi is az az Esélykassza? Az Esélykassza egy olyan hitelezői kör, ahol a csoportot alakító alacsony jövedelmű résztvevők egy 6 hónapos megtakarítási szakasz után (mely során a NOBA internetes banki felületén vezetik a számlájukat), a megtakarítási összegük kétszereséhez tudnak hozzájutni, hitel formájában. A felvehető hitel nagyon alacsony kamatozású, a Mikrohitel Zrt. folyósítja a résztvevők számára. A csoportok működéséhez elengedhetetlen a csoporttagok közötti kölcsönös bizalmi tőke megléte, ez az alapja és egyben motorja is a hitelezésnek. A közös döntések a csoportműködés egészét áthatják, így a hitelfelvétel során is a csoporttagok döntik el, hogy ki az az első három csoporttag, aki hozzájuthat a hitelhez, és amikor ők elkezdték visszafizetni a tartozásaikat, akkor veheti csak fel a következő három csoporttag a hitelét. A csoportokat egyfelől egy helyi tanácsadó állandó segítsége támogatja, másfelől pénzügyi, energiahatékonysági képzéseket hallgatnak a tagok helyben, ahol a hitelekről beszélgetnek, a háztartás-gazdálkodás alapjait sajátítják el, illetve olyan praktikus olcsó energia-hatékony megoldásokról hallanak, amiket minimális költségen otthon is elő tudnak állítani. Ezekkel az eszközökkel a háztartásuk kiadásait tudják a későbbiekben csökkenteni. Ezen túlmenően természetesen a havi csoporttalálkozók közösségi alkalmakként is funkcionálnak, ilyenkor rengeteg információ és gondolat cserél gazdát.

[view:galeria=block_1]

A Tolnai faluban Szuper csoport néven alakult 2011 decemberében a hitelező-közösség 6 taggal, és július-augusztus folyamán kezdődtek meg a hitel kihelyezések. A csoporttagok 4000-5000 forintokat tettek félre havonta 6 hónapig, ez volt az az összeg, amit a háztartások bevétel-szerkezete még elbírt. A csoport így az elmúlt időszak során 153.000 forintnyi megtakarítást halmozott fel összesen, és ez idáig 220.000 forint hitelt vettek fel a tagok. A hitelek visszafizetése zavartalanul folyik, a hitel visszafizetési arány 100 százalékos. A résztvevők főként téli tüzelőt, illetve a munkájukat megkönnyítő szerszámokat vásároltak a hitelből, ám J. a saját vállalkozását fejlesztette tovább a felvett 60.000 forintnyi csoport-hitelből, melyre a 30.000 forintos megtakarítása után nyílt lehetősége. Ennek köszönhetően mára a falubeli élelmiszerbolt melletti füves területen, körülbelül 2 hónapja egy „mindenes bolt” áll, ahol a helyiek a ruhától kezdve az üvegpoharakon át a szőnyegig és a televízióig ma már mindent be tudnak szerezni.

J. 56 éves, 2 gyermekes roma asszony, aki a rendszerváltás óta kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan munkanélküli, s a jövőt tekintve sincs sok lehetősége arra, hogy el tudjon majd helyezkedni a faluban vagy a környéken. Így bevételi forrása főként a szociális juttatásokból, illetve a vállalkozásának bevételéből áll.

A vállalkozást körülbelül 5 évvel ezelőtt még ruhákkal kezdte, akkor ismerkedett meg ugyanis mostani beszállítójával, aki Németországból lomizza össze az ottani árukat, majd Magyarországon értékesíti őket. J. kezdetben csak ruhákkal foglalkozott, ám szépen lassan kibővítette az árukészletét edényekkel, játékokkal, ajándéktárgyakkal. A vállalkozás ez idő alatt került a mai helyére, a falubeli bolt melletti területre, ahol J. a korai időszakban a szabad ég alatt árulta a portékáit, majd belevágott az Esélykassza csoportba s mára téliesítette a boltot. Egy ácsolt, ponyvával letakart faszerkezetet alakított ki, amiben minden portéka elfér a kialakított polcrendszeren, illetve lehetőség nyílik nagyobb áruk raktározására, és megrendelésére is. Ennek következtében az elmúlt időszakban szőnyegeket, televíziót és több nagyobb értékű árucikket is tudott rendelni és értékesíteni a boltjában. Továbbra is a Lomis szállítja Németországból az árut, minden hétvégén így ebből kifolyólag heti elszámolásban van egymással a beszállító és a vállalkozás vezetője. J. a Lomisnak az eladott áruk után meghatározott százalékot fizet, továbbá elő tudja nála rendelni azokat az árucikkeket, amiket a falubeliek rendelnek nála.  A boltba gyakorlatilag folyamatosan a reggel 5 órai nyitástól kezdve a délután 4 órai zárásig megállás nélkül érkeznek a vevők, akik hol rendelnek, hol csak nézelődnek, hol vásárolnak a boltban. A falutól csak a messzebbi fekvő városban lehet hasonló árucikkekhez jutni, s ott is csak jóval drágábban, pláne nem úgy hogy egy ismerőssel folytatott beszélgetéssel egybekötve lehet vásárolni. Így érthető módon a vállalkozás jelenleg nyereséget tud termelni, főként fizetéskor, amikor a bolt teljes kapacitással üzemel.

A boltnak jelenleg még ugyan nincsen ajtaja, csupán egy pokróccal van lefedve az ajtó, de J. tervei között szerepel a bolt továbbfejlesztése, így a későbbi évek folyamán egyszer a tégla szerkezet kialakítása is. Ám először egy ajtó és egy fűtőberendezés beszerzése szerepel a tervei között, hogy egész télen tudjon árulni…