A program és a blogindítás

az autonómia lakhatási programja alighanem a legösszetettebb kezdeményezés akár jelenlegi, akár a korábbi tevékenységet tekinve. a program részletes bemutatását rábízom a honlapon található dokumentumokra, itt csak azt emelem ki, ami a legfontosabb: úgy adunk támogatást, hogy a kedvezményezett (igencsak csóró) háztartásoknak a saját bankszámlájukon meg kell jónéhány hónapon keresztül takarítani meghatározott (4-10 000Ft/hó) összeget. a támogatás a megtakarított összeggel azonos. kaphatnak hitelt is a megtakarítási időszak végén (a megtakarítás és támogatás kétszerese), ha az adott önkormányzat kezességet vállal a hitel visszafizetéséért (a kihelyezett hitel egyharmadának mértékéig).

a támogatást és hitelt a lakhatás minőségének javítására használhatják fel. a kivitelezés megtervezéséhez, lebonyolításához a program partnerétől, a habitat for humanity-től kapnak térítésmentes segítséget a helyszínen.

és részt kell venni egy pénzügyi képzésen. tulajdonképpen ez a lényeg. hiszen nem a lakhatás minőségének a javítása a fő cél, hanem a tudatosság növelése. az, hogy valamennyire tervszerűbben, rendezettebben tudjanak a bevont háztartások gazdálkodni. ehhez a támogatás, a lakhatás a méz a madzagon.

ezt a blogot azért indítjuk, mert úgy látjuk, ez a program számos olyan tanulsággal szolgál, amelyek nem vagy nehezen megoszthatók a hagyományos beszámolóformákkal. no meg azok használhatóságába vetett hitünk sem kikezdhetetlen…

aztán talán érdekes lehet a kívülállóknak, hogy miként is zajlik egy ilyen projekt lebonyolítása terepen. hús-vér emberekkel… a beszámolók statisztikái mögötti emberekről is akarunk beszélni.

és az is izgalmas, legalábbis ezt hisszük, hogy miféle akadályokkal problémákkal szembesülünk nap mint nap. ez a projekt kísérleti projekt. minden eleme rendelkezik valamiféle újdonsággal a hazai szociálpolitikában: előtakarékosság, kiegészítő támogatás (IDA-módszer), pénzügyi képzés, építés helyi erőforrások mozgósításával stb. ha már ennyire újszerű ez az egész, akkor nem lehet majd elég leírni, hogy működik vagy nem működik. a dolgok folyamatába akarunk bepillantást engedni, akár úgy is, hogy kitesszük magunkat egy olyan fajta nyilvánosságnak, amely ismét csak nem annyira sajátja a szakmának.

eddigi tapasztalatunk szerint (2008-tól működik a program) sokszor kell változtatni, kritikusabb hangok szerint rögtönöznünk egy-egy döntési helyzetben. nem örülünk, de nem is bánjuk. ugyanakkor ennek van értelme, ha megmondjuk, mit és miért tettünk úgy, ahogy. nos, ez a harmadik célja ennek a blognak.

hogy fog működni ez a blog? a stáb fogja írni. amit tapasztalunk, ahol járunk, arról beszámolunk. hangsúlyozottan szubjektíven. nagyon bízom benne (tapasztalt blogíró lévén sajnos megvan a megfelelő szkepszisem…), a kezdeti lendületünk nem fogy el, többé-kevésbé folyamatosan fogunk írogatni.

most így, visszaolvasva, látom, hogy egy be nem avatott számára nemigen derül ki, mi is ez a program, mikről is van szó. hát a blogban nem is igen fogjuk szerintem elmagyarázni. amint írtam, a programról az Autonómia Alapítvány honlapján lehet bővebben olvasni (IDA-Lakhatás Program), a hivatkozott módszerekről, szervezetekről próbálunk majd hivatkozásokat adni, de előfordulhat utána kell keresni majd. tulajdonképpen az volna a legjobb, ha a blog alódi kétoldali kommunikációt szolgálna. ha bárkinek kérdése vagy véleménye van, nagyon szívesen vesszük. valóban.

a bejegyzések semmiképp nem tükrözik az Autonómia Alapítvány munkatársainak közös álláspontját, hanem egyéni vélemények.

nincs más hátra, mint bejelenteni, a blog mostantól működik.