Adományozás és technikai segítségnyújtás

-

Adományozás és technikai segítségnyújtás

A műhelybeszélgetés azt a kérdést járta körbe, hogy mit lehet elérni 20 év alatt saját adományi programokkal, mások adományi programjainak segítésével a roma integráció területén? Beszélgettünk arról, hogy mik azok az adományozási módszerek, amelyek alkalmazásával könnyebben hozzá lehet férni a pályázati rendszerekben járatlan roma és pro-roma szereplők elképzeléseiket támogató szakmai és pénzügyi segítséghez. Bemutatkozott néhány Norvég Civil Támogatási Alapból finanszírozott (pro-)roma projekt:

– Társadalomelméleti Kollégium

– Nyolc Boldogság Alapítvány

– Bonyhádi Független Roma Egyesület

– Drávavölgyi Cigány Fiatalok Szövetsége

 

A konferencia záró plenáris ülésén elhangzott témakör összefoglalója: Cziboly Ádám (Adományozás és technikai segítségnyújtás)

Egy önreflexív, önkritikus, már-már önmarcangoló szekcióülés volt ez a délelőtti. Egy érdekes időutazás volt a múltba, de szólt a jelenről és a jövő lehetőségeiről is.

 A Norvég Civil Alappal kezdtünk, aztán visszatértünk a múltba, utána megint a jelenbe, majd a jövőbe.

Legelőször Vegar Andreassen-től, a Norvég Királyság Nagykövetségének első titkárától hallottuk azt, hogy a norvég támogatás a második legnagyobb támogatási rendszer volt Magyarországon az elmúlt öt évben. 135 millió euróval. Az új időszakban 153 millió eurónyi támogatás várható. Körülbelül száz projektet támogattak, amelyből egy projektnek számít az összes civil alapos támogatás. Ez 245 kisprojektet jelentett, összesen 6,5 millió euró értékben.

Ezek után került sor Nun András vezetésével arra, hogy áttekintsük az Autonómia Alapítvány támogatási projektjeit. Azokat is, ahol az alapítvány adományozóként lépett föl és azokat is, ahol technikai segítségnyújtást vállalt. Ezeket most nem fogom felsorolni, megtalálhatóak abban a kiadványban, amelyet mindenki megkapott. Inkább néhány kommentárt szeretnék felidézni, melyek az előadás megbeszélése során merültek föl. Nagyon fontos, hogy az Autonómia Alapítvány adományi programjaira az jellemző, hogy egy műhelyként működnek. Kísérleteket valósít meg, kipróbál bizonyos működési módokat, tapasztalatokat szerez és átadja ezeket az információkat más támogatóknak. Olyan modelleket próbál ki, amelyeket esetleg más támogatók még nem. Az alapítvány adományozó tevékenységből fejlődtek ki más programok/tevékenység is: így pl. a kutatások, képzések, a segítségnyújtásnak egyéb formái. Ami nem működött, arra megpróbáltak az évek során valamilyen választ találni. Így jöttek létre az un. spinoff, azaz kipörgő programok, amelyek az adományozó tevékenység mellett kezdtek el működni.

 Az Alapítvány adományozói munkájának eredményei:

–         egyrészt egy nagyon erős tapasztalat a valóságról – azaz, az összes program arra próbált fókuszálni, hogy a valós helyzetekre adjon választ. Így elsőként vezették be Magyarországon a monitoringot. Minden egyes támogatott programot megnéztek személyesen látogattak, követtek már az első évektől.

–         Figyeltek a lépcsőzetes fejlesztesre – a bizalom kiépítésére.

–         Valamint, hogy számos szervezet, és sok közéleti szereplő „pörgött” ki az évek során az adományozó program következményeként.

Természetesen voltak ennek a folyamatnak „öngóljai” is, nehéz helyzetei. Például az, hogy az elején civil szervezeteket próbáltak arra rávenni, hogy gazdálkodjanak, folytassanak gazdasági tevékenységeket. Kénytelenek voltak egy adott ponton túl rájönni, hogy ez nem feltétlenül működő modell. Illetve a bizalom kapcsán vesztek el támogatottak az évek során.

Az első évek során főleg csak a siker történetek kerültek előtérbe. Ennek egyik oka volt, hogy egy – a fenntarthatóságra irányuló kommunikáció zajlott az alapítvány részéről. Ám főleg az elmúlt tíz évben egy önkritikus vonal kezdett el kibontakozni. Nagyon figyelnek arra, hogy mit csinálnak rosszul, hogy mit lehetne másként, jobban csinálni. Az adományozói munka során keletkezett tapasztalatokból pedig mindig arra törekednek, hogy hogyan fejlesszék a következő programjaikat.

Szóba kerültek azok a programok, ahol az alapítvány technikai segítséget nyújtott. Majd szóba került a Norvég Civil Támogatási Alap (NCTA), ami három másik alapítvánnyal – a Kárpátok Alapítvánnyal, az Ökotárs és a Demnet Alapítvánnyal közösen valósít meg az Autonómia Alapítvány. Itt négy témában, három fordulóban közel kétezer pályázat érkezett be.

Megtudtuk a Norvég Nagykövetségtől, hogy biztosan lesz folytatás! 150 millió euróból 10-15 százalékot különítenek el civil szervezetek számára. Ami – hogy ha jól számolunk – akkor a háromszorosa is lehet az eddigi summának – ami eléggé jó hír. Azt még nem tudjuk, hogy milyen keretek közt zajlik majd, kik lesznek a lebonyolítói, és mi lesz a prioritása. Bízunk benne, hogy hasonlóan fog zajlani, mint ahogy eddig működött a Norvég  Civil Támogatási Alap.

Egy hosszas és nagyon izgalmas vita következett arról, hogy milyen tanulságokat tudunk levonni a pályáztatási rendszerről, miket tudunk üzenni más pályáztatóknak.

Nagyon fontos tanulságként elhangzott a támogatók felé: hogy bizalmi alapon működjenek, ne csak egy imitált verseny legyen. Higgyen benne az, aki kiírja a támogatást, mert akkor fog az is hinni benne, aki megpályázza. Legyen a támogatási rendszer őszinte, ne a valóságtól elszakadt.

A felhasználók felé: Ne legyenek passzívak! Ne csak az történjen, hogy mindenre pályáznak, hanem valamilyen előzetes stratégia szerint működjenek. Ne legyenek kiszolgáltatottak. Az NCTA erre próbált egy válasz lenni. Hogy lehet másképp is csinálni. Az ötletek versenyéről van szó, és hogy hiszünk abban, amit csinálunk. Kapcsolatban vagyunk a valósággal, és csak egyszerűen próbálunk fogalmazni.

Végül négy nagyon izgalmas példát láttunk: Négy civil támogatott, a Norvég Civil Támogatott Alap, Autonómia Alapítvány által koordinált szociális szálából. Mind a négy programnak az volt a közös jellemzője, hogy mindegyik egy egyszerű, helyi szintű, valós problémára adott valamilyen egyszerű, ám de aprócska innovációval rendelkező választ. Az első egy bérlakásokban élők adóssághátralék ledolgozását is lehetővé tevő, önkénteseket is bevonó nagykanizsai szociális építőtábor, a második egy szegény falusi és egy tehetős városi óvoda közötti testvérprogram, a harmadik  egy tanoda és egy focicsapat  összekapcsolása, és az utolsó pedig Pécs elit gimnáziumainak tanulóit ismertette meg a szegénység kérdésével, vonta be a fiatalokat az egyik szegénynegyedben folyó munkába mint önkéntesek.