Autonómia 25

2015-12-02 -
2015-11-05
Adományozás Fejlesztés Képzés Kutatás
Alapítványunk csaknem egy időben született a rendszerváltozás utáni Magyarországgal. Az első olyan független alapítványként jött létre, melynek missziója a roma integráció és a civil szervezetek támogatása.
Valószínűleg lehetetlenség teljes képet mutatni az Autonómia Alapítvány elmúlt 25 évéről. Ám, hogy mégis minél többen betekintést kaphassanak a 25 éves Autonómia mindennapjaiba, szakmai programok segítségével mutattuk be tevékenységünket és a roma integráció aktuális magyarországi helyzetét.
A programok 2015. november 5. és december 2. között kerültek megrendezésre budapesti helyszíneken.

 

Kíváncsi vagy milyen lesz Magyarország 25 év múlva?>>>>

Kipróbálnád, milyen a közösségi projekttervezés az Autonómiával?>>>>

Beszélgetés az alapítvány eddigi igazgatóival>>>>

Pecha Kucha Night Budapest Vol.46_Special Edition_Huszonöt év Autonómia>>>>

25 éves cigány fiatalok beszélgetnek 25 évükről, 25 évünkről>>>>

Jelenetek a jelen középkorból>>>>

Szubjektív>>>>

 

Kíváncsi vagy, milyen lesz Magyarország 25 év múlva?

Mit gondol erről a kutató társadalomtudós, a terepen dolgozó roma integrációs szakember, roma polgárjogi aktivista?

Beszélgető partnerek:

L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány vezetője és a Nyomor szél blog szerzője

Setét Jenő, roma polgárjogi aktivista

Kovách Imre szociológus, az MTA tudományos tanácsadója

Moderátor: Kerényi György, újságíró

Időpont: 2015. november 11.

Helyszín: Mozsár Kávézó, Budapest

facebook

A BESZÉLGETÉS FELJEGYZÉSE

2015. november 11-én kerekasztal beszélgetést szervezett a 25 éves Autonómia Alapítvány Mi lesz itt 25 év múlva címmel. A beszélgetés azt járta körül, vajon milyen lesz a magyar társadalom 2040-ben, hogyan élnek itt a romák akkor, megvalósul-e végre az integráció, illetve lehet-e egyáltalán ekkora távlatokban gondolkodni a társadalmi folyamatokról.

A beszélgetésben Kerényi György vezetésével, Kovách Imre szociológus, Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány vezetője és a Nyomor széle blog szerzője, valamint Setét Jenő, polgárjogi aktivista vett részt.

A kerekasztal beszélgetés előtt Mészáros Blanka, a Katona József Színház színésznője olvasott fel egy, az Autonómia Alapítvány által támogatott projekt szakmai beszámolóját, mely egy szegény településen megvalósult tábor kimenetelét, nehézségeit és örömeit foglalta össze.

Lehetséges utak a befogadó társadalom megvalósulása felé

Kovách Imre szociológus hangsúlyozza, hogy a befogadó társadalom megvalósulása nem pusztán politikai kérdés, hanem nagyon sok más társadalmi folyamatnak a függvénye is. Szerinte nem kizárólagos a politika szerepe, mert az elvesztette a mindenhatóságát a társadalom irányítása fölött, ezért nem szabad kizárólag a politikát megcélozni.

Setét Jenő, polgárjogi aktivista nem lát nagy változásokat a következő 25 évre. Azzal érvel, hogy az elmúlt 25 év történései; mind a rendszerváltás, mind a 2004-es Európai Unióhoz való csatlakozás pozitív változások lehetőségét vetítette előre, melyek azonban nem valósultak meg, sőt hangsúlyozza, hogy a romák szempontjából az elmúlt 25 évben a folyamatos volt kedvezőtlen változások felerősödése. Setét az alternatív nyomásgyakorlásban látja a lehetőséget. Kiemeli, hogy az elmúlt 25 évben a civil társadalom rengeteg módszert, mintát dolgozott ki a döntéshozók felé, de ezek nem kerültek át az állami rendszerbe vagy csak nagyon kis mértékben. Fontosnak tartja a civil aktivitást, de szerinte a politika szerepét nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Ritók Nóra, véleménye szerint az egész intézményrendszerre nehezedő politikai nyomás olyan mértékben ásta alá a roma integráció ügyét, hogy nem lát 2040-re erőteljes pozitív változásokat. Kiemeli az oktatás területén megjelenő visszalépéseket hangsúlyozva az állami szegregálódott iskolák pedagógusainak a kiégését, eszköztelenségét.

Az integráció gátjai

Setét Jenő szerint a rendszerváltás körüli időkben is nehéz volt a romák ügyét a tárgyalóasztalhoz vinni, 2015-re pedig egy teljesen más társadalmi klíma alakult ki. Szerinte ma olyan társadalmi tételekben van széles körű konszenzus, amik lehetetlenné teszik a 2040-es kedvező állapot bekövetkezését. Kiemeli, hogy egy minőségi változás ment végbe a rendszerváltást követő demokratikus berendezkedéshez képest.

Ritók Nóra szerint helyi szinten senki nem érdekelt abban, hogy változás legyen. Hangsúlyozza, hogy az önkormányzatok inkább, a nagyobb érdekérvényesítő képességgel rendelkező csoportokra építenek, és erre húznak fel egy ideológiát.

Állami beavatkozás vagy civil társadalom?

Ritók Nóra szerint állami irányításra csakis erős szakmai háttérrel van szükség, a demokratikus viszonyok előtérbe helyezésével. Felveti, hogy civilként nem csupán a helyi jólét előmozdítása az egyetlen feladata, hanem a nyomásgyakorlás is.

Setét Jenő belátja a civilek korlátait, de kijelenti, hogy az újraelosztást a civilek nem tudjak megoldani. A beavatkozó állam beavatkozásainak kikényszerítésére nem nagyon lát semmilyen erőt. Szerinte a politikai jobb és bal oldala roma ügyekben sokkal közelebb van egymáshoz, mint bármilyen más ügyben, és a roma önszerveződés pedig nem létezik.

Kovách Imre nem tartja elég felfegyverkezettnek a civil társadalmat a roma probléma kezelésére, bár bízik a most parttalan fiatal értelmiségiek szerepvállalásában. Vitatja, hogy önmagától egy roma kulturális vagy politikai elit létre tudna jönni, szerinte kívülről kéne ezt a folyamatot megtámogatni.

Setét Jenő szerint „a magyar társadalom abban az állapotban van, hogy még a jól felfogott érdekei ellenére is foggal, körömmel ragaszkodik az előítéleteihez és a rasszizmusához.” Szerinte intézményi szinten is segíteni kéne a romáknak identitásuk megerősítésben erre példaként hozza fel a közoktatás hiányosságait.

A roma önszerveződés akadályai

Kovách Imre szerint fontos megemlíteni, hogy az önszerveződés problematikája nem felétlenül roma specifikus, hanem mintegy 3 millió szegényt érint Magyarországon. „Egy olyan társadalomban ahol a többségi társadalom sem képes az önszerveződésre, ott még nehezebb elvárni, hogy etnikai alapon ez megvalósuljon.”

Setét Jenő a problémát abban látja, hogy akik roma politikai mozgalmat szerveznek, azokat vagy marginalizálják vagy felvásárolják, megosztják.

Ritók Nóra az érdekérvényesítés gátját az óriási képesség és tudás hiányban látja, és kiemeli a nem romák felelősségét a roma érdekérvényesítés ügyében. Ezen felül hangsúlyozza a roma identitás meghatározásának problematikáját a roma közösségeknél és a visszás eredményeket, ha ezt az identitást egy külső segítség erőlteti rájuk.

Radikális jövőkép lehetősége

Kovách Imre úgy hiszi, hogy a konzervatív szociálpolitika mintegy abroncsként fogja vissza a cigányokat, a szegénynéprétegeket a társadalomból való teljes kihullástól. A legminimálisabb szükségleteiket kielégíti, és ezáltal nem indul meg radikalizálódás.

Setét Jenő szerint magyar részről már megtörtént a radikalizálódás, cigányellenes a magyar társadalom és szerinte erre a cigány társadalom két féle képen reagálhat; vagy ők is radikalizálódnak vagy elmennek külföldre.

a feljegyzést Málnási Csizmadia Anna készítette

GALÉRIA

::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

Kipróbálnád, milyen a közösségi projekttervezés az Autonómiával? – Műhelynapok
A tucatnyi résztvevő közreműködésével megtapasztalhatták a résztvevők, hogyan születnek egy problémára megoldások, s egy kiválasztott, konkrét megoldásból, ötletből miként lesz támogatott pályázatként megvalósítható projektterv.
Időpontok, helyszínek:

2015. november 5. 10.00-17.00, Hátsó Kapu
2015. november 19. 10.00-17.00, MÜSZI

facebook

::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

Beszélgetés az Alapítvány eddigi igazgatóival

Mit érhet el egy nem-kormányzati kezdeményezés a roma integráció és a civil fejlesztés területén? Hogyan lehet egy civil szervezetet 25 évig fenntartani? A változó körülmények között hogyan maradt az Autonómia értékrendje változatlan? Milyen tudás halmozódott fel ennyi év alatt? Átadható ez? Ki honnan jött, miért lett fontos számára ez az Alapítvány?

Ilyen és ezekhez hasonló kérdések merültek majd fel azon a beszélgetésen, melyen az alapító, Bíró András, az őt követő Csongor Anna, valamint a jelenlegi igazgató Nun András vett részt. A beszélgetést Veiszer Alinda vezette.

Időpont: 2015. november 25.

Helyszín: Mozsár Kávézó, Budapest

facebook

A BESZÉLGETÉS FELJEGYZÉSE

2015. november 25-én a Mozsár kávézóban kerekasztal beszélgetést szervezett a 25 éves Autonómia Alapítvány az eddigi igazgatóival. A beszélgetésben Veiszer Alinda vezetésével az alapító, Bíró András, az őt követő Csongor Anna, valamint a jelenlegi igazgató Nun András vett részt.

A beszélgetés célja az volt, hogy áttekintsék az elmúlt 25 évet a három igazgatóval, definiálják a különböző korszakokat, a személyes motivációkat, megvitassák az Alapítvány jelenlegi állását, illetve a jövőbeni kilátásait.

A három igazgató három korszaka

Bíró András 30 év utáni hazatérésekor egyértelművé vált számára, hogy a romák integrációja az a tér, ahol a működni kell. Kezdettől fogva úgy gondolta, hogy a dialógusnak az alapítvány és a szervezetek között tartalminak és állandónak kell lennie, ezért nagy hangsúlyt fektettek a monitoringra. Célként pedig azt tűzték ki, hogy a civil társadalom létezését támogassák a romák körében oly módon, hogy támogatást kizárólag projektkezdeményezők kaphassanak.

Csongor Anna szerint az ő ideje alatt az elvek nem, de a körülmények annál inkább megváltoztak. Szerinte az alapítás körüli korszak egy „boldog korszak” volt, amikor független pénzek áramlottak, maguk döntethettek arról, hogy mit csinálnak, hosszú távra tervezhettek, „gyakorlatilag egy olyan műhely volt, amiben azt kísérleteztünk, amit jónak láttunk”. „Adományozók adták a kilincset egymásnak”. Ezt követően jelentősen beszűkültek, illetve átalakultak az elérhető források.

Nun András az európai unió általi gúzsba kötésként jellemzi igazgatóságának korszakát. Hangsúlyozza, hogy azok közül a csoportok közül, akiknek érdekében állna finanszírozni az Alapítvány munkáját; a romák nem tudták, az amerikai alapítványok kivonultak az országból, a magyar állam nem ismerte el, hogy ez egy szellemi műhely, ahol általuk adaptálható módszerek születnek. A várt EU-s források pedig koránt sem adták meg azt a szabadságot, amit egy amerikai alapítvány tudott adni, hanem gúzsba kötötte.

A sikertörténetek nyomában

Csongor Anna szerint a siker az idő kérdése. „Az a siker ami nem bukott be”. Fontosnak tartja az őszinteséget és nem akar változtatni a kommunikációjukon.

Nun András szerint az önkritikusság és önostorozás igazgatókon átívelő hagyomány, ami kommunikációs szempontból nem jó. Kiemeli, hogy nem tudnak sikertörténeteket úgy kommunikálni, hogy teljesen őszinte képet adhassanak. Szerinte, ha roma integrációs területen „siker” történeteket nézünk az elmúlt évszázadokban, akkor megfigyelhető, hogy azok mind erőszakos asszimilációs kísérletek voltak. Ezzel szemben az Autonómia Alapítványnak az a célja, hogy megtalálja, hogy hogyan lehet nem erőszakos módon integrálni és jobb életminőséghez juttatni az embereket úgy, hogy közbe ne kelljen feladni a roma identitásukat. Úgy látja, hogy a mai Magyarországon pártállástól függetlenül a csodavárás a jellemző attitűd.

Távolság a politikai pártoktól

Bíró András szerint „betegesen civilek voltunk”

Csongor Anna kiemeli, hogy az ő vezetése alatt nem egyszer kértek az Alapítványtól szívességeket különböző kormánytisztviselők. Ugyanis akkoriban jellemző volt, hogy amit egy minisztérium vagy egy kormánytisztviselő nem tehetett meg bizonyos előírások miatt, azt egy magánalapítvány megtehette. Hangsúlyozza, hogy az Alapítvány módszereit nem feltétlenül tudja egy kormány adaptálni.

Nun András kiemeli, hogy amikor helyi közösségekbe helyi akaratokat próbálnak beazonosítani, illetve közösségeket erősíteni, partnerségeket építeni akkor az egy „veszélyes terep” mert beavatkoznak a hatalmi viszonyokba.

Hogyan mérhető az alapítvány eredményessége, mi a siker?

Nun András nem tudja elképzelni, hogy valaki meggyőzőbb társadalmi integrációs módszereket tudna mondani, mint amiket az Autonómia Alapítvány ajánl; „az, hogy ezek az elvek élnek emberekben, akik velünk kapcsolatba kerültek és megváltozik valamilyen módon a gondolkodásuk, azt gondolom, hogy számunkra ez egy eredmény”.

Biró András szerint az Alapítvány: munkája a társadalmi változásnak a provokációja, amit nem lehet lemérni kvantitatív módon.

Az etnikai büszkeség

Bíró András szerint az etnikai büszkeség, a hovatartozás kialakítása egy jövőbe mutató lépés, amire építeni lehetne.

Nun András szerint az etnikai büszkeség megerősítése nem tartozik az elsődleges szempontok közé, mert szerinte ez egy fals önértékeléshez vezet, azonban hangsúlyozza, nagyon fontos lenne, hogy ne szégyellje senki azt, hogy cigány.

Csongor Anna hangsúlyozza, hogy akikkel viszonyuk van azok nagyon sok szempontból kiszolgáltatott emberek, akikkel elsősorban az a feladatuk, hogy teret adjanak a megnyilvánuláshoz. Szerinte a büszkeség kérdése nem prioritás, amíg nincs mit enni.

Miért nincs napirenden a roma kérdés Magyarországon?

Nun András szerint a romák köztudatba emelését nagyban segítené, ha roma értelmiségiek szólalnának meg ez ügyben. „Mi nem tudjuk ellátni a roma érdekképviseletet”.

Bíró András kiemeli, hogy „nincs más út, nekik kell kiverekedniük maguk számára az utat, mi nem tudjuk kiverekedni helyettük, mi csak partnerek tudunk ebben lenni. Vagy sikerül azt az erőt megtalálni a roma társadalomban, akik elindítják és tartják a mozgalmat vagy nem.”

Mi a jövő? Van-e új irány?

Nun András nem hiszi, hogy lenne új irány vagy, hogy új célokat tudnának kijelölni. „Mi ezt a tudásunkat tudjuk ajánlani másoknak, ezt lehet vinni, lehet alkalmazni és megpróbáljuk megtalálni azokat, akik hajlandóak partnerek lenni ebben a küzdelemben.”

a feljegyzést Málnási Csizmadia Anna készítette

 

::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

Pecha Kucha Night Budapest Vol.46_Special Edition_Huszonöt év Autonómia

A Pecha Kucha olyan nyílt fórum, amelyen fiatal alkotók, gondolkodók találkozhatnak, mutatkozhatnak be egymásnak és az érdeklődőknek. Az ötlet Tokióból indult világhódító útjára és ma már több mint nyolcszáz városban tartanak locsi-fecsi esteket a finn Rovaniemitől egészen az amerikai Kansas City-ig.

Az eseményen minden előadó húsz képet vetíthetett egyenként húsz másodpercig, és ezen kereszül mutathatta be a kezdeményezését.

Előadók:

Kovács Vera és Pintér Ádám – TEK/Szociális Építőtábor
Surányi Judit és Kiss Csaba – Rehab Critical Mass
Berek Anita – Inoka
Pápai Tamás – Börtönrádió – Adj Hangot Egyesület
Németh Bori – Tévelygőkért Alapítvány, Mirkó projekt
Pál László Bendegúz – A cirkusz mindenkié
Batári-Szepesi Anikó – Drogstop
Kardos Rita és Tuczai Rita – halmaji roma nők összefogása
Béres Tibor – Pénzügyi fejlesztő programok
Kelemen Ágnes – Intergrom
Duka Andrea – Uccu Alapítvány
Sőregi Viktória – Élményakadémia Közhasznú Egyesület
Grosch Nándor – Gyerekszem Művészeti Egyesület

GALÉRIA

::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

25 éves cigány fiatalok beszélgetnek 25 évükről, 25 évünkről

A közönség számára is nyitott pódiumbeszélgetést szerveztünk három roma fiatallal, hogy megismerjük, miben más a perspektívája egy 25 éves roma fiatalnak, mint egy nem romának?

Beszélgető partnerek:

Orsós Julianna – történelem szakos PhD hallgató

Kovács Richárd – informatikus

Mida Tamás – Pere (Borsod megye) Roma Nemzetiségi Önkormányzatának az elnöke

Moderátor: Béres Tibor (Autonómia Alapítvány)

Időpont: 2015. december 2.

Helyszín: Hátsó Kapu, Budapest

facebook

A NOL riportja

GALÉRIA

::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

Jelenetek a jelen középkorból

Időpont: 2015. december 2.

Helyszín: Hátsó Kapu, Budapest
Nem fórumszínház, nem vitaszínház, nincsenek speciális módszertani fogások. Egyszerűen csak megfordítottunk szerepeket, ránézünk önmagunkra kívülről, megbeszéltük azt, amit másként nehezen tudnánk.
Rendhagyó helyzetfeltárás  volt roma résztvevőkkel és drámapedagógiához szokott belvárosi fiatalokkal.
facebook

GALÉRIA

::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

Szubjektív

Egy portré – egy gondolat,

  • a roma integráció és civil fejlesztés területén dolgozó szakemberektől.

 

Támogatók

  • Network of European Foundations, Francia Köztársaság Nagykövetsége